„Szlovákiában nincs kimondottan népi-urbánus vita. Itt a szlovák költők nem nagyon politizálnak, sőt. Így aztán a mindenkori hatalom is csendesebb.
Magyarországon az irodalom politika is egyben, szekértáborok vannak. Ennek hagyománya van. Hozott ez jót és rosszat is az évek során.
A hatalom meg valahol erőszakszervezet is. Sajnos.”

Litera-Túra Klub: Szlovákiában élsz, magyar ajkú költőként. Rendszeresen jelennek meg ott magyar nyelvű könyveid, olykor évente több is. Könnyű vagy nehéz dolog költőként magyarnak lenni?

Fellinger Károly: Egyénenként más a helyzet. Én csak magyar költő tudok lenni, magyarul álmodom, a magyar kultúra a védőhálóm, amikor a csillagos ég felé röppent a szabadságvágy,
vagy éppenséggel menekülök a valóság nyűgeitől.

L-T K: Műveidet számos nyelvre fordították/fordítják. Tulajdonképpen hányra is?

F K: Tizenegyre. Verseim, meséim a következő nyelveken olvashatók: angol, spanyol, francia, német, orosz, szlovák, szerb, román, albán, török, görög. Angolul három, franciául, szlovákul és görögül két kötetem is megjelent. Jövőre jelenik meg második német verseskötetem.

L-T K: Nemzetközi- vagy hazai sikereid visszhangja nagyobb?

F K: Első franciául megjelent verseskötetemnek jó volt a visszhangja, a kétnyelvű angol-magyar mesekönyvnek is. Annak leginkább a kinn élő magyarok örültek. Francia köteteimről több recenzió jelent meg neves francia és belga lapokban. Szlovákiában ugyan kaptam díjat, de a legjelentősebb kisebbségi irodalmi kitüntetés, a Madách-díj sose lett az enyém. Magyarországon 2013-ban megnyertem a Weöres Sándor tiszteletére kiírt gyerekvers pályázatot, de egyetlen díjat sem kaptam eddig, hiába terjesztettek fel.

L-T K: Döntően gyermekeknek írsz verseket. Mi indított el ezen az úton?

F K: Első könyvbéli publikációm is gyerekvers volt 1986-ban a Hogyan kell repülni gyer-
mekvers- és meseantológiában. Szeretem az állatokat, a természetet, a gyerekeket.
A növénytermesztői munkakör megismertette velem szülőföldemet. Én ismerem Jóka, Nagyfödémes régi dűlőneveit, ezeket össze is gyűjtöttem. A félreeső tanyákban játszódik a legtöbb mesém.

L-T K: Hány felnőtteknek szóló verseskötet van mögötted? Nehezebb dolog felnőtteknek írni?

F K: Felnőtt verseskötetem 13 van, de azokban is találhatók elszórtan gyerekversek. Nekem egyforma dolog felnőtteknek vagy gyerekeknek írni. Néha ugyanazt a témát így is, meg úgy is megírom. Szeretek több lábon állni. Szerencsére könnyedén tudok bánni a formával, nem gond számomra rímekben vagy időmértékben írni. A skandináv típusú gyerekvers talán a legnehezebb. Míg dolgoztam, az aratás végén mindig írtam az emberekről, embereknek. Az áldomás alkalmával olvastam fel a versikéket, amelyek sokakat mosolyra fakasztottak.

L-T K: Míg felnőtteknek szóló verseid döntően szabad versek, addig a gyerekeknek rendszerint kötött verseket írsz. Ebből fakadóan azért én nem látom annyira azonosnak a kétféle alkotási módot.

F K: A természettel, történelemmel foglalkozó verseimet inkább kötött formában írom. Ez áll hozzám közelebb. Skandináv típusú gyerekverseket 5 éve írok, s a felvidéki magyar költők közül nekem jelent meg elsőként a tiszta ilyen jellegű kötetem, a Mindjárt gondoltam. Hasonló lesz a Zebra az autómosóban, ez karácsony körül látja meg majd a napvilágot.

L-T K: Szlovákiában meg lehet élni pusztán a szépirodalomból?

F K: Egyáltalán nem. Kell a becsületes szakma is. Én agronómusi munkakörben a kft ügyvivőjeként dolgoztam 100 emberrel, 2000 hektáron. Amióta egészségi okokból leszázalékoltak, magángazda vagyok. Az első 3 gyerekkönyvemre nem kaptam támogatást. Szántóföldet kellett eladnom, pénzzé tennem, hogy a szülőföldemen gyűjtött mondáim, meséim, anekdotáim megjelenhessenek. Szomorú!

L-T K: Te miből tartottad el a családodat?

F K: Mezőgazdasági munkából, alpolgármesteri javadalmazásból, kertészkedésből, sertéshízlalásból. Még kecskéim, pulykáim és kacsáim is voltak…

L-T K: Tudom, szeretsz főzni és az általad telente készített, rendkívül gusztusos kocsonya mennyiségéből ítélve tudsz is. Miket készítesz legszívesebben?

F K: Kocsonya mellett leveseket, főleg a vasárnapi ebédhez, meg pacalt. Jó dolgom van, édesanyám remek szakácsnő, isteni a székelykáposztája, vadasa, töltött paprikája meg a süteményei. Az egész utca hozzánk jár receptekért. A kocsonyakészítést viszont apámtól tanultam.

L-T K: Én csupa-csupa kedvező kritikát olvastam rólad. Hogyan viselnéd az esetleges negatív véleményeket?

F K: Vannak olyanok is. Nagy dolog az irigység, divatja van a lejáratásoknak. A magyarok ebben a világ bármely tájékán élen járnak.

L-T K: Csak a magyarokra? Nem inkább csak a művészvilágra jellemző aitúlburjánzó ego? Az irigység nem ebből fakad?

F K: Biztosan igazad van, de a szlovák, cseh írókra, költőkre ez nem jellemző. Ott a konzervatívak liberálisabbak, a liberálisok meg konzervatívabbak.
Ráadásul nemzeti kérdésekben összetartanak.

L-T K: Milyen gyermekkorod volt? Kitől tanultál meg ilyen gyönyörűen játszani a szavakkal?

F K: A Kis-Duna mellett nőttem fel. Az édesanyám sokat mesélt, imádtam a kukoricafosztás és a tollfosztás hangulatát.

L-T K: Tanulmányaid hatottak költői munkásságodra, vagy inkább autodidakta módon alakítgattad költői eszköztáradat?

F K: Autodidakta módon, de a középiskolában 4 évig a főszerkesztője voltam a havonta megjelenő 16 oldalas Alkotó Ifjúságnak. Sokat segített az Iródia mozgalom is. Oktató táborokat, találkozókat szerveztek négyszer évente, míg mindezt be nem tiltotta a rendszer 1986-ban. Akkor lettem megfigyelt személy, azt mondták, ha jelentek a barátaimról, hamarabb megjelenhet az első kötetem. Szerencsére észnél voltam. A kötet 5 év késéssel ugyan, de 1991-ben mégis megjelent, Áramszünet címmel. Aztán szülőfalumban egy kétnyelvű lapot is szerkesztettem évekig. Érdekes, hogy ekkor mindent írtam, csak verset nem.

L-T K: Vannak költő- vagy író példaképeid, akikre felnézel, akiktől szívesen olvasol?

F K: A legnagyobb költő példaképeim József Attila, Pilinszky János és Radnóti Miklós mellett Jaroslav Seifert, Vladimír Holan, Paul Celan és Georg Trakl. Az írók közül Mikszáth Kálmán, Örkény István, Thomas Hardy és Robert Merle.

L-T K: A kortársak közül kiket olvasol szívesen?

F K: Marno Jánost, Zalán Tibort, Tőzsér Árpádot, Jász Attilát, Grecsó Krisztiánt.

L-T K: Gyermekverseid témái honnét jönnek. Célirányos adatgyűjtés, vagy inkább ihletszerű következménye az a széles és meglehetősen színes repertoár, amit témának választasz?

F K: Elsősorban, mint már említettem, a természet vonzott mindig. Maguk a gyerekek is ihletnek. Nem beszélve az író-olvasó találkozók gyerekseregéről.

L-T K: Ezt azért kifejtenéd kicsit bővebben is? Gyermekverseidből rengeteg fontos helyrajzi, természetrejzi dolgot is megismerhetünk.

F K: Kicsit helytörténész is vagyok, így a téma adott. Amióta megszülettek az unokáim, még több gyerekverset írok. Megverselem őket, játszom velük.

L-T K: Sokat jársz gyermekek közé. Verseid nyelvezetét remekül igazítod hozzájuk. Könnyű megszólítanod/megszólaltatnod őket?

F K: Én a vers mellett beszélek fociról, internetről, meséről, a falu múltjáról, ahol éppen vagyok. Mindig teszek fel kérdéseket, csoki vagy könyv az ajándék. Talán nem nagyzás, ha azt mondom, szeretnek a gyerekek. Amikor elszavalják a versemet, tudom, megérzem, hogy milyen az, amit írtam. Szükségem van erre. Sajnálom, hogy 4 lebeszélt találkozóm meghiúsult a koronavírus miatt.

L-T K: Hová pozícionálnád magad a szlovák irodalmi életben?

F K: Inkább a szlovákiai magyarban tudom. Igaz, hogy 7 éve én publikálok a felvidéki irodalmárok közül a legtöbbet, de a hazai kritika leginkább azokat a költőket, írókat becsüli, futtatja, akik tanárok, vagy a kultúrában, médiában dolgoznak. A mezőgazdászok között az írásban talán elöl vagyok, de ezt csak a vicc kedvéért mondom.

L-T K: És a magyarban?

F K: Évente 15-20 neves irodalmi lap publikálja verseimet, meséimet. Szlovákiai, magyarországi, vajdasági, erdélyi, amerikai, belga lapok. Nekem az Alföldben, Tiszatájban, Kalligramban, Látóban, Kortársban is jó érzés megjelenni.

L-T K: Te hol, hogyan alkotsz? Íróasztalnál, hagyományosan, papíron tollal, vagy direktben, számítógépen – laptopon?

F K: Valamikor csak íróasztálnál, térdepelve az ágy mellett, természetesen tollal. Mára azonban maradt a számítógép. Így kényelmesebb, gyorsabb.

L-T K: Hogy érzed, a politika határokon túl is rá kíván telepedni a szépirodalomra?

F K: Szlovákiában nincs kimondottan népi-urbánus vita. Itt a szlovák költők nem nagyon politizálnak, sőt. Így aztán a mindenkori hatalom is csendesebb.
Magyarországon az irodalom politika is egyben, szekértáborok vannak. Ennek hagyománya van. Hozott ez jót és rosszat is az évek során.
A hatalom meg valahol erőszakszervezet is. Sajnos.

L-T K: Mesélnél a jövőre vonatkozó emberi- és irodalmi terveidről?

F K: Szeretném megjelentetni a Csatangoló és a Barangoló folytatását. A Lófráló az év végén jön ki a nyomdából, az utolsó, a negyedik rész pedig 2022-ben. Felnőtteknek írott verseskötettel jövőre jelentkezem Ujjnyomat címmel.

L-T K: Szép nagy családod van. Mesélnél róluk?

F K: Egy lányom van, Marcelka, ő egészségügyi nővér. Két unokám, Alexandra 13 éves lesz az idén, Filip 3 múlt. Aranyosak. Viszont tőlem 100 kilométerre laknak, a cseh határ közelében. Vőm mérnök, a közlekedési minisztériumban van alkalmazásban. Édesanyámmal élek, aki 78 éves, beteges szegény. Két testvérem van, Imre és Ildikó. Édesapámék tízen, édesanyámék kilencen voltak testvérek. A fél falu az unokatestvérem.

Fellinger Károly versei

Szindbád

I.
– La campanella

nincs már a
múltnak
hova rakodni

–Liebestraum

mint féltő anya
rohan velünk szemünk is
kilötyögteti

–Prelude and Fugue on Bach

öregek csak a
halál a biztos talaj
a lábuk alatt

–La lugubre gondola

az elmúlás
páncélszekrény

–Magyar rapszódia
/Bogdán Józsefnek/

Válasszon fenyőfát,
ne legyen kend bugris,
adunk mellé ingyen
síró kisjézust is.

Elemre működőt,
nem is egyet, kettőt,
leárazott angyal
hozzon újesztendőt.

II.
–Sonetto 104 del Petrarca

Szomjas madár az
ég csőrében egy korty a
halhatatlanság

Az elmúlás kárpótol
törleszt mindenért
mindig kitalál
valami újat

Szívem fekete
holló elrabolta meg-
fáradt életem

Elporlad a test
eldicsekszik a földnek
kibeszéli az

élet titkát hallgatás-
ra bírja a szabadság

III.
–Totentanz
/In memoriam Latinovits Zoltán/

(perzsel a lángja
porcelánbabát
babusgat)

Röpke kis verset
írok hozzá nem merem
elfelejteni

És csiripelnek
fülemben kárognak a
repülőgépek

Verdesnek a szögek
karácsonykor a
csúszós megfoghatatlan
halak

eldobott
mankóként
szégyenkezik

*

Hogy kinyissam

/Fekete J. Józsefnek/

Semmi sem történik,
minden egyidejűleg történik,
kivárom a végét.

Semmi sem úgy történik,
mégis minden egyidejűleg történik,
idő kell ahhoz,
hogy behunyjam a szemem.

*

Kilátástalan

Ha nem lenne idő,
mindent a szemünkkel
látnánk,
mindig ugyanolyannak.

Csak öregednénk.

*

Elismerései:

2019. Jutalom a Bárka folyóirat gyermekverspályázatán
2019. Oklevél a Salvatore Quasimodo irodalmi versenyen
2017: Nagyszombat megye elöljárójának emlékérme a kultúra terén kifejtett tevékenységért
2017: Simkó Tibor-díj
2016: Madách-nívódíj
2014: Forbáth Imre-díj
2010, 2011: Arany Opus-díj

*

Kötetei:

Áramszünet. Versek. Madách, Pozsony 1991.
Csendélet halottakkal. Versek. Lilium Aurum, Dunaszerdahely 1996.
Égig érő vadkörtefák. Mesék és gyermekversek. Uo. 1997.
Jóka-nevezetességek. Honismereti kiskönyvtár. Komárom 1997.
Fészek az égen. Versek. Lilium Aurum, Dunaszerdahely 2004.
Fűhárfa. Gyermekversek. Uo. 2006.
Szélkergető kerek köpeny. Gyerekversek. Uo. 2008.
Hajléktalan búzavirág. Mesék, mondák. Uo. 2009.
Dióbölcső, mákfejcsörgő. Gyerekversek. Uo. 2010.
Csomagmegőrző. Válogatott versek. Mosonvármegye Könyvkiadó, Mosonmagyaróvár 2011.
Mákom van. Gyerekversek. Lilium Aurum, Dunaszerdahely. 2011.
Rész és egész. Versek. Uo. 2012.
Alázat. Válogatott versek. AB-ART, Ekecs. 2013.
Morzsabál. Gyerekversek. Lilium Aurum, Dunaszerdahely. 2013.
Csigalépcső, Válogatott gyerekversek, AB-ART Ekecs 2014.
Jancsi és Juliska, versek, AB-Art Ekecs 2014.
Demut, versek németül, Windrose Frauenkirchen 2013, Ausztria
Poniznost, versek szerbül, Umetnicka Scena Siveri Janos Muzlja 2013, Szerbia
Humility, versek angolul, Libros Libertad Surrey 2014, Kanada
Din cartea uitarii, versek románul, Tipo Moldova Lasi 2014, Románia
Tevazu, versek törökül, Siirden Yayincilik Istanbul 2015, Törökország
Zavesa iz lucsej szveta, versek oroszul , Vest-Konszalting, Moszkva 2015, Oroszország
Különbejárat, Versek, Media Nova M, Dunaszerdahely 2015
Kincsesláda, mesék, AB-Art, Ekecs, 2015
Bétonniere ivre, versek franciául, Éditions du Cygne, Párizs, 2015, Franciaország
Pokora, versek szlovákul, Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely, 2015 Szlovákia
Kéreggyűjtés, versek, AB-Art Ekecs, 2016
Ilka vára, mesék, mondák, hiedelmek,Vámbéry Polgári Társulás Dunaszerdahely, 2016
Dios está ausente Versek spanyolul, Luhu Editorial Alcoy, 2016
Sieve of Light in the Pine Forest, Versek angolul, Ekstasis Editions Victoria, Kanada 2016
Fellinger Károly legszebb versei, AB-Art Ekecs 2016
A Kincsesláda – The Treasure Chest , AB-ART, Ekecs 2017
Károly Fellinger, Parajsa e dëshirave, Amanda Edit, Bukuresht 2017, albán-román verskötet
ΦΩΣ ΣΤΙΣ ΠΕΥΚΟΒΕΛΟΝΕΣ poetry by ΚΑΡΟΛΟΣ ΦΕΛΙΝΓΚΕΡ / Fellinger Libros Libertad, Surrey-Kanada 2017
Károly Fellinger À l’affût de Dieu Éditions du Cygne, Párizs, 2017, Franciaország
Köti a sötétséget, Media Nova M-Dunaszerdahely 2017
37.ΦΩΣ ΣΤΙΣ ΠΕΥΚΟΒΕΛΟΝΕΣ poetry by ΚΑΡΟΛΟΣ ΦΕΛΙΝΓΚΕΡ, OSTRIA Athén 2017
Mindjárt gondoltam, Vámbéry Polgári Társulás Dunaszerdahely, 2018
Hullámvasút, Vámbéry Polgári Társulás 2018. Dunaszerdahely
Szimering, Kalligram kiadó Pozsony 2018
Csatangoló, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2019
Plomba. Nap Kiadó Dunaszerdahely, 2019
Ilkin hrad. Vámbéry PT-PIM, Dunaszerdahely, 2019
Barangoló, Lilium Aurum, Dunaszerdahely 2020

*Az interjút Márkus László készítette

The post Távinterjú Fellinger Károly szlovákiai magyar költővel, helytörténésszel appeared first on Litera-Túra.

A. Túri Zsuzsa könyve, a Sivatagi szél érdekes képződménye a kortárs irodalomnak. Már műfaji besorolása is fejtörést okoz. Egyszerű dolog volna rásütni, hogy lektűr, de nem, a Sivatagi szél több annál. Mívesen megírt, XXI. századi lányregénynek nevezném, bár valamicskével több annál, mert ügyesen kerüli el a csíkos könyvek gyakran unalomba fúló buktatóit.

Nem kritikát írok – csupán figyelemfelkeltő gondolatokra vállalkozom A. Túri Zsuzsa regénye kapcsán. Hősnőnk, Anna egy a hazájából elszármazott modern, magyar hölgy, aki tétova léptekkel keresi léte értelmét, szinte kétségbe esve alakít kapcsolatokat, melyekben egyre-másra lukra fut. Csak egy biztos pontot talál magának, egy narcisztikus, zsarnoki német diplomata személyében. Számomra felüdülést jelentett, hogy a szöveg a XIX. századi regényírók jól bevált fogását követve, bőségesen meg van tűzdelve párbeszédekkel, melyek rendre életet, frissességet hoznak a tájleíró- és cselekménygömbölyítő szövegek szerteágazó szövevényébe. Annak eldöntését, hogy ez a temérdek dialógus sok, avagy kevés – meghagyom a vájtfülű, archaikus szövegeken edződött lelkületű bölcsészeknek. Általuk könnyebben emészthető a történet, e disputák sikeresen tartják fenn érdeklődésünket a történet végéig.

Bár Anna hús-vér mai nőnek tetszik, gondolkodásmódja valamiféle sajátos keveréke a jó házból való, szolid polgári lány és egy szociálisan érzékeny szüfrazsett érzelemvilágának. Cselekedeteit olykor a racionalitás, máskor – legtöbbször – valami megfoghatatlan spiritualitás jellemzik. Képes érdekes emberi kapcsolatok kialakítására, mégis rendre visszavágyódik a bántalmazotti kapcsolatba. Ennek oka talán az, hogy szülőföldjének elhagyása, a jellegzetesen magyar mentalistás levetkőzése gyökértelenné tette ez européerré, netán világpolgárrá válás göröngyös útján. Mintha nem csak régi önmagát és valós idejű identitását, hanem túlmenve ezen, élete elveszett értelmét keresné.

A mű másik erőssége az, ahogyan megjeleníti az afrikai világot, a maga – bár kissé megfésült, idealizált – valóságában. A történeten átívelő érzékeny lélekkel dramatizált, tragikus fordulatokkal tűzdelt emberi sorsok, valóságízű történések nem engedik lankadni figyelmünket, a cselekmények íve végig kitart, de hogy ad-e hosszútávon megmaradó, katartikus élményt számunkra, azt kinek-kinek magának kell eldöntenie.

Minden esetre nyugodt szívvel ajánlom olvasásra A. Túri Zsuzsa sivatagi szél című regényét, mely terjedelméből fakadóan – legalábbis nekem – egy hétvégés olvasnivaló volt. Nem állítom, hogy nem lehet letenni, de aki belevág, nem fogja félbehagyni, ebben egészen biztos vagyok.

Részlet a könyvből: https://olvassbele.com/2020/01/31/a-turi-zsuzsa-sivatagi-szel-reszlet/ 

A. Túri Zsuzsa: Sivatagi szél
K.u.K. Kiadó, Budapest, 2019
348 oldal, teljes bolti ár 3500 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 2975 Ft
ISBN 978 615 536 1913

A könyv kiadói fülszövege:
Anna, a fiatal színésznő a kilencvenes években, pár hét ismeretség után követi Svájcba új szerelmét, a jóval idősebb Miklóst, így menekülve önző anyjától és pszichés zavarokkal küzdő húgától. Azt gondolja, végre megállapodott és nyugodt, élete lesz, holott igazán csak most kallódik el. Miklós, aki másokkal megnyerő, humoros és kedves, egy idő után hanyagolja feleségét, agresszív lesz és önző.
Amikor végre megérti, hogy élete zátonyra futott, Anna Afrikába utazik. Ráébred, hogy ott szeretne élni és másokon segíteni. Egy új szerelem is felbukkan, de vajon túl tudja-e tenni magát kudarcain, tud-e újra bízni valakiben? Be tud-e illeszkedni a fekete földrészen, ha Svájcban nem volt képes? El tudja-e viselni őt új szerelme, aki nem ismeri pontosan a múltját? Anna utazásai közben fokozatosan közelebb kerül a saját lelkéhez. Mauritánia és Szenegál megismerésével egyre inkább saját magát fedezi fel.

*Első közlés

The post Márkus László – A. Túri Zsuzsa: Sivatagi szél appeared first on Litera-Túra.

fenyőfa alatt
merengve harmatcseppé
nemesít e táj

*

山に日の当たりたる枯野かな

a bércek fölött
izzik a fény alattuk
tikkatag város

*

行水の女にほれる烏かな

fürdőző aktod
szerelembe ejtette
leskelő lelkem

*

昼寝さめて其まゝ雲を見入るなり

míg álmodozom
nyoszolyám felett felhők
falkája kószál

*

秋扇や淋しき顔の賢夫人

szomorú szépség
arca legyező mögött
emeld szemed rám

*

金亀子擲つ闇の深さかな

feneketlen kút
az éj sötétje máma
mélyén tücsökdal

*

時ものを解決するや春を待つ

új tavaszt várva
gondom bajom megoldja
a múló idő

Fordította: Márkus László

*Első közlés

The post Takahama Kjosi (1874-1959) haikui appeared first on Litera-Túra.

mint holmi üstökös húz ívet a félsz
sikoly az agyban
izmok rándulnak görcsbe
az idő álruhát ölt
felrúgva a kontinuitást
a lassan deformálódó térben
múlt
jelen
jövő
egybeforrva új hurkokat vet
az anyag feloldódni látszik
a lét csupán megsárgult lepel
alatta se csont se hús
csak abortált okoskodások
vécépapírra vetve
a jó és a rossz álruhát öltve bujálkodik
nászukból bűn születik
a káosz
egy kortalan kéz int
s többé nincs
se föld
se hold
se csillagok
csak neutronok cikáznak
a fények kihunynak
üzemzavar
a nagy operátor megnyom egy gombot
game over villog a felirat
új ősrobbanás
új játszma indul

*

Jer velem

Add hát kezembe kezed
Jer velem
Segítsük egymást át az életen
Ne szégyelld
Ha ajkunk gyakran összeforr
Nászunk mézédes mint a bor
Nem baj
Ha megszédülünk olykor tőle
Ettől kapunk erőre
Nézd
Oly csábitó az este
A hold testünket keresve
Ágyunkat ezüsttel vonja be
Nincsen semmi
Amitől boldogtalannak kéne lenni
Táncolhatunk önfeledten a réten
Teremtőnk mosolyogva néz le
Jer hát velem
Szerelmünk végtelen

*

isiász-szindróma

a betegség repülővel jön és gyalog távozik*
mondta Hrabal.
de te most gyalogolni se tudsz
vakarta feje búbját.
hogy megyünk így a kocsmába mondd
sehogy
a kocsmázás pár napig elmarad
látod
nyilalló derekam beszólt
hosszabb távon feküdni sem bírok
hol ülni
hol állni
hol feküdni
ez most a napi rítus
a tévé nem köt le
inkább olvasnék tucatnyi könyvet
lenne mit behozni
de Hrabal minden percem leköti
amikor helyet adtam neki polcomon és táskámban
nem tudtam még hogy belém is költözik
ráadásul nem egyedül jött
hozta magával családját s az összes hőst
meg temérdek sört
mondtam neki én csak mentest iszom
de azzal nem szolgált
penyevirág
legyintett és ismét megintett
sör és kocsma nélkül semmire sem viszed
hiszed vagy sem
így
elmegy melletted az élet
míg én mesélek
te lassan elfelejtesz írni
versed olyan lesz mint a sör amit iszol
tetszetős tán
ám
csak habja van ütős tartalom nélkül
nézd csak
az ég kékül
táncos lábbal lépdel a tavasz
ez nem írott malaszt
húsvér valóság
hát tűnjön el végre belőled a kórság
lassan kikerülnek az utcára újra a padok
megannyi szerelmespár andalog
nem ülhetsz itthon örökké
harcolj
hogy vidámabb legyen jövőkép
ne hagyd derekad nyöszögni
induljunk újra sörözni

*Bohumil Hrabal idézet
*

The post Márkus László versei appeared first on Litera-Túra.

Lehetne szó is – inkább, mint írott malaszt,
habár az elszáll s az írás megmarad.
Lehetne vidám kacagás, vagy messze csengő trilla,
zajos kávéházban verdeső szempilla.
Lehetne bölcsőhöz hívó, kedves gőgicse,
vagy anyjáért síró, árva kiscsibe.
Lehetne harangzúgás, amonnan messziről,
vagy üllőcsengés, innen csak, Lentiből.
Lehetne szó is tán, tűzgyújtó intelem,
ajkunkról kiáltványt hirdetve hirtelen.

*

Hajnal Éva

Lehetne vers

Lehetne lakkcipő, harisnya hosszú combomon,
lehetne csipkegallér, vagy efféle hajcihő.
Lehetne elmélet, csak ráncolnám a homlokom,
lehetne okuláré, vagy szeplő az orromon.
Lehetne hópihe, kis sóhajtás egy dallamon,
lehetne kis madárka, lázrózsa az arcomon.
Lehetne vers ez itt,
vagy gondolat, mi majd kinő,
lehetne csinnadratta,
vagy efféle hajcihő.

*Első közlés

The post Márkus László: Lehetne szó is appeared first on Litera-Túra.

Ugyan ki hallja meg
a tóba fúló esőcsepp
utolsó sóhajtását –

egyszer fenn, másszor lenn,
belefárad már…

…inkább lenne vízipisztoly,
vagy felhők közt szálló gépmadár.

*

Vágókép

Cifra szőttesekből fércel az ősz
halotti leplet s a tájra borítja.
Lám, minden mulandó.

Nyúlfikat rettentve
lusta felhőárnyék caplat a tarlón,

fülemülénk helyett
csupán rozsdás bicikli csattog.

*

Emlékszilánk

Borostyánba zárt amulettként
őrizgettem madonnamosolyod,
mikor távol jártál –

míg te galambszürke hófelhők fölött,
koccintottál a nappal,

a földön sóhajaim apró tócsa jegén,
fagyott falevélen fakutyáztak.

*

Utcalány

Kis, hamvas szárnyú pille,
mily gyorsan kopik hímpora,
angyalarcán meglátszik a zord élet nyoma,

bőre hamvas még,
de szép szemében ott bujkál a félsz,

míg útszéli bokrok mélyén térdepelve
keresi a férfinép kegyét.

*

Találkozás

Csak nyúliramodásnyira
állok terhekkel teli utam
régvárt végétől,

ám, ha tovább lépdelek,
kitűzött célom egyre távolabb kerül,

a végtelenben vajon
összefutok majdan magammal?

The post Márkus László versei appeared first on Litera-Túra.