Könnyű neked ott fönn.
Égi kocsmádban mindig haboshideg a Pilsner.
Gondolom, jó társaságban vagy,
Čapek, Hašek, Kisch, Páral, Urban.
Csupa-csupa nagy név, kikre mai felütjük fejünk.
Remélem, nem politizáltok!
Mi itt – sajnos –, igen.
Gyilkoljuk egymást, ha csak virtuálisan is.
Hidd el, így is lehet!

Képzeld, cudar világ jár felénk lenn, a földi porban.
A kocsmákat mind bezárták.
Nem csak nálunk, nálatok is.
Most mit vigyorogsz?
Mi az, hogy nem hiszed?
Ne röhögj már!
Hát hazudós vagyok én (na jó, néha)?
Nem, nem lázadt fel a nép.
Csak lapít otthon némán, ha beüt a vész.
Ha meg kilép az ajtón szájmaszkot viselve jár.

Koronavírus.
Hogy nem hallottál róla?
Örülj neki.
Megpuhatolhatnád a Mindenhatót!
Meddig sújt minket vajon a járvány?
Emelj korsót és szót értem, értünk!
S ha lehet, megtart-e engem?
Ha nem, szoríts egy helyet asztalodnál!
Ne kárhozzak el hiába…

The post Márkus László: Levél Hrabalnak appeared first on Litera-Túra.

Amikor két érzékeny lélek egymásra talál, abból általában csoda születik.
Így volt ez akkor is, amikor Hajnal Éva pécsi költő először látta meg a szatmárnémeti Kovács Emil Lajos festményeit a Facebookon. A színek vibrálása, a markáns, sohasem tétova ecsetvonások, a nagybányai, erdélyi táj hatására valamit megmoccant lelkében. A festmények láttán késztetést érzett arra, hogy virtuális pennát ragadva lejegyezze azokat a sajátos, dallamszerű sorokat, melyeket egy-egy kép inspirált benne.

Bevezetésül álljanak itt a verseskötet fülszövegei.

I.

Hajnal Éva pécsi költő 1960. szeptember 4-én, Komlón született. Édesapja tragikus halála (1967) óta ír, de csak hat éve publikál. Pécsett él, három felnőtt gyermek édesanyja.
1983-tól a pécsi ANK 1. Sz. Általános Iskolában tanított, alsó tagozatban: magyar nyelvet, -irodalmat, ének-zenét, rajz és etika tantárgyakat. Tehetségmentor, irodalmi színpadot vezet. 42 örömben eltöltött óvónői és tanítói év után, 2020-tól nyugdíjas, tele alkotói tervekkel.
Alapító-főszerkesztő a Litera-Túra Művészeti Magazinban, – folyóiratban és társtulajdonos a Litera-Túra Kiadóban is.

Alkotói barátságuk Kovács Emil Lajos, erdélyi magyar festőművésszel 2015 óta töretlen és gyümölcsöző. Még sohasem járt Erdély gyönyörű tájain, csak e festmények által, versben-gondolatban. Erre bizonyíték a költő ötödik verseskötete.

Kötetei:
Haikuk(k) – haiku kötet 2016
Lehetne vers – versek,
első kiadás 2016
második kiadás 2017
Szómadarak – haiku kötet 2017
Szeplős – gyerekszáj versek 2019

Díjai:
Nap-díj: 2014
Art’húr-díj 2016
Szilágyi János-díj: 2019

II.

Kovács Emil Lajos erdélyi festőművész.1967. július 4-én született Szatmárnémetiben. Itt végzett a Művészeti Iskolában, 1985-ben festészeti szakon, tanára Paul Liviu volt. Kerülő utak, de a képzőművészethez közel álló munkahelyek után, már családdal a háta mögött, 2011-ben a Nagybányai Képzőművészeti Főiskola abszolvense. Tanárai: Nicolae Suciu, Anghel Negrean és Kovács Bertalan. Közben, 1987-től a Szatmári Alkotóház tagja, 2001 és 2009 között ennek elnöke volt. A Szatmári Északi Színház díszletfestőjeként dolgozott 1995 és 2012 között, majd művészetterapeutaként, a szatmári kórház pszichiátriai osztályán és autista gyermekekkel is foglalkozott.

Mára már többnyire csak a festészetnek él szülővárosában. Eddig több mint nyolcvan alkotótáborban vett részt, főleg Erdélyben és Magyarországon. 2015-ben Nagybányán, 2016-ban Debrecenben jelent meg katalógus munkásságáról.

Egyéni kiállításai:
1996-tól évente Szatmárnémeti
2001,2002,2006-Csenger
2003,2007-Nyiregyháza
2004-Kecskemét,Fehérgyarmat,Nagykároly
2005-Nyirbátor,Marosvásárhely
2007-Felsőbánya,Nagykálló,
2007,2008,2011-Budapest
2008-Orgovány,Gyöngyös,
2009-Felsőbánya,Székesfehérvár
2010-Dunaújváros
2011-Ópályi
2012-Veszprém, Marosvásárhely, Jánok
2013-Szepsi, Péder, Tornalja, Szilágysomlyó, Miskolc, Stuttgart, Budakeszi, Nagybánya
2014-Budapest,Kapnikbánya,Szeged, Szinérváralja
2015 Budapest, Lőkösháza,[5] Kolozsvár,[6] Debrecen,[7] Pécs, Nagybánya
2016 Felsőbánya, Máramarossziget
2017 Piliscsaba, Budapest, Kolozsvár, Brüsszel, Gyula, Nyíregyháza, Nagybánya
2018 Marosvásárhely
2019 Budapest, Nagyvárad, Kolozsvár, Szabadka
2020 Magyarkanizsa

A virtuális egymásra találásból egy idő után kialakult személyes kapcsolat idővel barátsággá nemesült. E tartalmas művészbarátságból több, mint 200 festményvers születetett, melynek esszenciája a kötetben fellelhető 50 festmény és a hozzájuk tartozó 50 vers. Hajnal Éva érzékeny, sok esetben érzéki lírája meglepő módon jól társul Kovács Emil Lajos vibráló, kissé nyers, de mindig céltudatos, olykor rusztikusnak mondható ecsetkezelésével. Az eltérő stílusjegyeket viselő festmények és versek így olvadnak szerves egységgé, hoznak létre új, korán sem szokványos struktúrát, mely minden bizonnyal maradandó nyomokat hagy majd az arra fogékony olvasóban.

Kedvcsinálónak olvassunk el néhány verset a kötetből:

© Kovács Emil Lajos: Présház délután (Söjtör)

PRÉSHÁZ DÉLUTÁN

pillanat volt
épp megálltam
nem is tudom
minden csak úgy hallgatott
gyerekkorom ott a házban
áldott régi illatárban
úszott lelkem ablakában
v a l a m i
puha melegség szállt a csendben
te lépegettél
én lépegettem
lábnyomunkban két kisgyerek ballagott
te sem szóltál – tört időben elmerengve –
én sem tudtam itt most bármit mondani

csak a léptünk és a szél szólt
muzsikája fénylő csendjét
most is tisztán hallani

*

© Kovács Emil Lajos: Elhagyatva (Söjtör)

ELHAGYATVA

ha reggel jönnél hozzám
Isten öleléséből font széken kínálnék helyet
hajnali napfényt töltenék poharadba
amint kortyolgatnád
elúsznának melletted a felhők
válladon pihennének a madarak

ha nálam ebédelnél
tányérodba rejteném az erdők titkait
ebéd után felolvasnék neked
minden mesék legszebbikét olvasnám
hogy közben elszunyókálhass
nézném hogy emelkednek és süllyednek
mellkasodon aranygombjaid
suttogásommal takargatnálak

ha velem vacsoráznál
megénekelném neked a mezők illatát
s a pacsirtával együtt dalolnék
ha itt maradnál nálam hajnalig
tücsökzenéből készíteném ágyad
tiszta folyókból szőném takaród

selymek csendjével rajzolnám tenyeredbe
a Teremtő mosolyát

A kötet, stílusát tekintve nem festészeti albumnak készült, hanem olyan verseskötetnek, amely gyönyörű képekkel illusztrált. Olyan kézbe simuló könyv, amit szívesen hurcol magával az emberfia, hogy alkalmas pillanatban meg-megmártózhasson szellemiségében. A versek és festmények ritmikus váltakozása különleges csemege szemnek és léleknek egyaránt.

Jó szívvel ajánlom kicsiknek és nagyoknak, ifjaknak és mindazoknak akik második ifjúságukat élik. E könyv jó társ lehet az esti órákban, utazás során, de alkalmas arra is, hogy baráti társaságban, közösen áldozhassunk a művészet oltárán.

FESTMÉNYVERSEK

Matt, színes, puha, füles borító, ragasztókötéses
A5 méret
132 oldal
Ár: 3000 Ft
Litera-Túra Kiadó 2020. február

The post Márkus László: Pingálás ecsettel – pennával appeared first on Litera-Túra.

hervadt hajnalka
kelyhét pókfonál őrzi
nem hullhat porba

*

ほととぎす郭公とて明けにけり

vége hossza nincs
az éji kakukkszónak
hajnalt hívogat

*

蜻蛉釣り今日は何処まで行ったやら

mennyei mezőn
űz már halott gyermekem
szitakötőket

*

陰陽を一葉のうちに蛍かな

fénylő árnyéktánc
– szentjánosbogár billeg
falevélcsúcson

*

はつ雪は朝寢に雫見せにけり

ki későn ébred
csak vízcseppeket lel majd
az első hóból

*

雨の日は明日の夢まで胡蝶かな

ömlő esőben
a fáradt pillangó
holnapig alszik

*

立ちつくすものは案山子ぞ後の月

telihold fénylik
talpon ki virraszt vajon
– madárijesztő

Fordította Márkus László

*Első közlés

©Bögös András -Azonnal oldódó

The post Fukuda Csio-ni (1702-1775) haikui appeared first on Litera-Túra.

Pézsmatulok nagy bundája
oly jó meleg, mint a kályha.
Kesereg a cickánygyerek,
kövér könnye sűrűn pereg.

Nincsen fagylalt, rossz a kedve,
dühös most a jegesmedve.
Sarki nyúlnak nincs barátja,
hócipóje csupa sár ma.

Hóvihar van, nagyon rémes,
panaszkodnak most a rének.
Sarki róka lompos farka,
becsípte a gleccser sarka.

De hideg van, nincs rajtam ing,
mérgelődik a kis lemming
Sarki ludak tollruhája
pihe-puha, mint a párna.

Kalácsomba kell a sok mák,
vegán lett a vén rozsomák.
A hó alatt mi mocorog,
nicsak, nicsak, apró pocok.

Sziklaszirten mint a bunda,
alszik a sok lumma, lunda.
Narancscsőrű, víg sarki csér,
álmaimban hűen kísér.

*

Kicsi Klára

Elesett a kicsi Klára,
plezúr nőtt a nózijára.
Könyökét is odaverte,
kék és lila lett, keverve.
.
Lakkcipője odamaradt,
köténykéje széjjel szakadt.
Nagyikája vigasztalja,
sűrű könnyét felitatja.

Ne ríj lelkem, felemeli,
az ölében dédelgeti.
Piros masnit fon hajába
s kacag már a kicsi Klára.

*

Pótnagyi

Él egy néni az utcánkban,
senki sem undokabb nála.
Piros szájú, mint egy vámpír
görbebottal hadonászik.

Kergette a gyerekeket,
senki nem volt jóban vele.
Ne ugrálj itt, ne labdázz ott,
hangja uralja a gangot.

Bosszantottuk rengeteget,
kigúnyoltuk, épp eleget.
Nem tudtuk, hogy mitől zsémbes,
nem sejtettük kire mérges.

Összefogtunk aztán egyszer:
– békítsük meg szeretettel!
Sütit vittünk, egy kis krémest,
rájöttünk, hogy nem is rémes.

Az volt bánatának oka,
nem volt neki kisunoka.
Szája most már mosolyra áll,
ő lett a mi pótnagymamánk.

*

Luca lába

Bedagadt ma Luca lába,
nem mehetett iskolába,
Szomorúan ül az ágyon,
ki lesz akkor ma a párom?

Nagyikája, vigasztalja:
Csöppet se bánd, itt egy alma!
Süteményt is hozott neki,
finom mézessel eteti.

Térül-fordul, hoz egy sámlit,
ráülteti a babáit.
Ma sem maradsz majd egyedül,
Luca arca lám, felderül.

Én leszek ma a tanító,
babáim meg a nebulók.
Jókedvéhez igazodva,
első lesz az énekóra,

A macinak intőt adott,
nem énekelt, csak brummogott.
Volt még számtan, meg rajzolás,
szépírás és tollbamondás.

Aztán ebéd következett:
Ejnye, ejnye – szólt – Gyerekek!
Nem vagytok ti holmi csorda,
álljatok csak szépen sorba!

Ugye, érdekes lett a nap?
Az osztály vígan bólogat.
Már lelohadt Luca lába,
holnap mehet iskolába.

*

Számolós

Egy aprócska lepke
lebbent rá kezemre.
Széjjel tárta szárnyát,
friss szellőre vár tán.

Két katica együtt
víg valcerre perdült.
Egyre-másra ropják,
abba sosem hagyják.

Három kicsi fecske
ült ki az ereszre.
Apró csőrük tátva,
reggelire várva.

Négy apró denevér,
nekünk mily sokat ér.
Ha a szúnyog dalol,
a gyomrukba landol.

Öt macskakölyökkel
cirmosunk útra kelt.
A csarnokba mennek,
édes tejet vesznek.

Hat kicsike kacsa,
oly sáros a talpa.
Indulnak fürödni,
vígan kergetőzni.

Hét kövér kismalac
az útra kiszaladt.
Világgá indultak,
ám visszafordultak.

Nyolc szemével a pók
roppantmód fura volt.
Míg néggyel mosakszik,
másik néggyel alszik.

Kilenc apró egér
diószsákon henyél.
Lesz majd itt nemulass,
hisz a zsák kilukadt.

Tíz tojásból torta,
a szakácsné hozta.
Egy cukordísz loptam,
kaviccsal pótoltam.

*Első közlés

The post Márkus László gyermekversei appeared first on Litera-Túra.

kútvödröm fülén
iszalag hiába várja
bővizű kutam

*

百生やつるひとすじの心より

szívet szakasztva
százféle színes tököt
nevel az inda

*

手折らるる人に薫るや梅の花

szilvafa ággal
virágot csentem buja
illata ámít

*

ほととぎす郭公とて明けにけり

kakukk kiáltoz
szavára lám aludni
tér a lusta éj

*

行水におのが影追う蜻蛉哉

csermely vízében
árnyékának hódolgat
a szitakötő

*

陰陽を一葉のうちに蛍かな

fény és sötétség
aprócska testbe forrva
szentjánosbogár

*

隠すべき事もあれなり雉子の声

bokorba bújva
kakatolása fedi fel
a buja fácánt

Márkus László fordítása

The post Fukuda Csijo-ni (1703 -1775) haikui appeared first on Litera-Túra.

*Első közlés

The post Márkus László: partra vetve appeared first on Litera-Túra.

itt benn
moccanatlan hallgat a sötét
nem reccsen bútor
elinalt a félsz

holt költők szellemei sem kísértnek
felhőparavánja mögött
magában dünnyög a hold
bibircsókos arcára bánat költözött

tétovázva baktat
úgy tűnik útja
ma még a megszokottnál is tovább tart
vállát évmilliárdok súlya húzza

igaz
nem hajtja senki
jó sora van
könnyű így munkába menni

mogorván pislog
kocsmába nem jár
nem zavarja az sem hogy titkát
fürkészi néhány szempár

égi szüléjét
a lomha földet sajnálja
gúnyája mi egykor szép zöld volt
hogy megkopott mára

őt magát is belepi
kóbor égi vándorok pora
pedig egykor itt élt
neki is a föld volt otthona

The post Márkus László: csönd van appeared first on Litera-Túra.

Vizet mindenkinek!

A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Magyar Hidrológiai Társaság Baranya és Somogy Megyei Területi Szervezeteivel az idei Víz Világnapja alkalmából, „Vizet mindenkinek! címmel, általános iskolás tanulók számára országos versíró pályázatot írt ki.
Külön öröm, hogy a díjátadóra a Költészet Világnapján került sor .
A díjazottakat Márk László, a Magyar Hidrológiai Társaság Baranya Megyei Területi Szervezetének elnöke, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője részesítette értékes tárgyjutalomban.
A rendezvényen megjelent és a Víz Világnapja alkalmából köszöntőt mondott Nagy Csaba, Baranya megye országgyűlési képviselője, Genczler István, a Magyar Hidrológiai Társaság Somogy Megyei Területi Szervezetének elnöke, Dr. Balatonyi László, az Országos Vízügyi Főigazgatóság osztályvezetője.
A nap háziasszonya: Jusztinger Brigitta, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság PR munkatársa volt.
Zsűri: Hajnal Éva – Márkus László

DÍJAZOTTAK:
1.
SZALKOVSZKI DÉZI LILLA: Szivárvány színben
Görbeházi Széchenyi István Általános Iskola 8. osztályos tanulója
Felkészítő tanára: Priscsákné Szekrényesi Judit

2.
HUGYI VIKTÓRIA: Tengernyi kékség
Budapest, Vermes Miklós Általános Iskola 7. osztályos tanulója.
Felkészítő tanára: Komenczi Lenke.

3.
PREISENDORF ANDOR: Tiszta víz
Villányi Általános Iskola és AMI 7. osztályos tanulója
Felkészító tanára: Maczkó Vivien

*
KÜLÖNDÍJ:

SZARKA HANNA: Vizet mindenkinek
Zenta, Emlékiskola 3. osztályos tanulója
Felkészítő tanára: Tripolszki Csilla.

*
… és az alkotások:

Szalkovszki Dézi Lilla

Szivárvány színben

Ujjam hegyén vízcsepp táncol. Forgatom.
Szivárványos színben játszik a napon.
Harmat csepp volt, fűről szedtem, vállalom.
Nézem őt, és elfelejtem bánatom.
Elképzelek sok kis cseppet a világon.
Máris szebbé válik az én világom.
Kéklő szép vizekről álmodom.
Érintetlen Föld lesz az én otthonom.
Hűs vizű forrásból vizet veszek.
Minden kis virágra abból teszek.
Átadom másoknak a kis virágot.
Velem együtt lássák a szép világot.
Emberek! Kérlek, hogy figyeljetek.
Jusson még tiszta víz mindenkinek.
Az utódok életét megmentitek.
Ez az utolsó esély, hát tegyétek meg!

*

Hugyi Viktória:
Hugyi Viktória vagyok, 13 éves és hetedik osztályos egy budapesti általános iskolában. Anyukámmal, nevelőapukámmal és a hat éves kisöcsémmel Budapest 21. kerületében lakunk. Kedvenc időtöltésem az olvasás és az írás, de azon kevés gyerekek közé tartozok akik szeretnek tanulni. Izgalmasnak találom, hogy mindennap megtudhatok valami érdekes és új dolgot az iskolában. Kedvenc tantárgyaim a történelem, a földrajz és a magyar irodalom. Szeretek történelmi összefüggésekről, saját és más népek kultúrájáról olvasni. Sok verset olvasok, zenét hallgatok és szeretek ezeken elmélkedni. Gyakran gondolkozok mindenféléről, általában mindenről van véleményem vagy valamilyen magvas gondolatom. Szeretek elmerűlni egy történetben és együtt izgulni a szereplőkkel. Köszönöm hogy elolvassák a versemet.

Tengernyi kékség

A megszelídíthetetlen tenger,
Büszke hajókat, titkokat nyel el.
Az óceán végtelen a szemnek,
De védtelen a kapzsi szív ellen.
Néha olyan, mintha az ég sírna,
Mintha több szenvedést ő se bírna.
Van akinek természetes, hogy van,
Sokak áhítják ezt álmaikban.
Pazaroljuk, pusztítjuk, szennyezzük,
Sivatagban egyetlen reményünk,
Te vagy az, te fodrozódó szépség!
Te vagy az, Víz! Te gyönyörű kékség!

*

Preisendorf Andor
13 éves vagyok és hetedik osztályos. Sokáig sportoltam focit, majd egy évig kosaraztam és pingpongoztam. Nagyon szeretem az állatokat és természetesen szeretek verset írni is. Kedvelem a kihívásokat.
Eleinte a barátaim ihlették meg műveim majd megadott témák.
Sokszor kértek fel versírásra. Az egyik kedves tanár nénim – Maczkó Vivien – ajánlotta a versenyeket többek között ezt is.

Tiszta víz

Van vizem és benne van minden,
nem a gonosz s szenny,
csupán az mi még tiéd ingyen.
A tiszta víz maga a menny,
és ha még hited útját járod,
a víz is éppen borrá lett.
S ne félj, nem lesz károd!
Mert ez is egy Jézusi csodatett.
Ő is pont, mint ha csak a földön járna,
úgy járt a vízen is.
Tudta, hogy eljő a halál, de nem hiába.
De az ember ki szerint ez irreális,
nem tudja mit lelhet bennük.
Érezze az áldást mindegyikük!
Van vizem és benne van minden,
nem a gonosz s szenny.
Csupán az mi még tiéd ingyen,
a tiszta víz maga a menny.
S oly nemes életnek feltétele…
Erre szomjazik a föld,
kapkodja el, benyelé s tele!
Csak egyszer meg ne öld!
Hisz, ha nincs többé már,
hiába is érte,
óriássá duzzad a kár.
Tényleg megérte?
Van vizem és benne van minden,
nem a gonosz s szenny.
Csupán az mi még tiéd ingyen,
a tiszta víz maga a MENNY!

*

Tóth Viktória Anna:
Először is köszönöm a különdíjat a zsűritagoknak és köszönöm felkészítő tanáromnak, Timárné Mikola Erzsébet Franciskának és családomnak a támogatást, másodszor pár szóban szeretnék beszélni magamról, eddigi életemről:
2006. május 23-án, Kaposváron jöttem a világra, családunkban első gyermekként. 1 éves koromban költöztünk jelenlegi lakóhelyünkre, Csurgóra. 4 évig jártam a Mókuskert Óvodába. Ezután megkezdtem általános iskolai tanulmányaimat először a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium és Általános Iskolában. Már ezekben az években is nyertem több országos és Kárpát-medencei versenyeket, főleg a rajzaimmal. Felső tagozatos tanulmányaimat aztán a Csurgói Eötvös József Általános Iskolában folytattam, ahol most is tanulok, a 6. b osztályban. Aktív tagja vagyok iskolám média-szakkörének, már több interjút készítettem. Hobbim az olvasás, horgászás és nagyon szeretem a természetet. Ennek köszönhetően, amikor tudomást szereztem a versíró pályázatról, hát, gondoltam kipróbálom magam “írónak”. Életemben ez a második “komolyabb” versem és mivel egyenlőre csak pozitív visszajelzéseket kaptam, lehet, hogy folytatom ezt tovább, és újabb verseket fogok írni.

A víz mindenkié!

A hajnal épphogy felébredt,
Egy szép, nagy erdőbe tévedt.
S egy gyönyörű tavat látott,
Mely beragyogta a napvilágot.

A tó vize tükörtiszta,
Halat látni éjjel ritka,
De mikor a hajnal feljön
Egy állat se pihen földön.

S miért nézte a hajnal
Ennyire azt a nagy tavat?
Mert kissé gondolkodott rajta:
Miért lát keveset mostanra?

Miért fogyatkoznak tavak?
Élőhelyek miért pusztulnak?
Vizek miért szennyezettek?
Mi történt itt mindezekkel?

Mi ez a rossz pusztító vész,
Mi tönkretesz sok vízi részt?
Mi haragos, durva, gonosz,
Hogy képes tenni ennyi rosszt?

Hát, nem más, mint mi, emberek
Mi voltunk e gaz tettesek,
Mi tettünk tönkre vizeket,
S nem törődünk mindezekkel…

Megszoktuk már minden napon,
Hogy könnyen jön víz a csapon.
És még csak rá se gondolunk;
Néha mennyit pazaroljuk!

A víz mindig életet ad,
Télen megfagy, nyáron szárad.
Sőt, a víz maga az élet!
Nélküle nincs emberlélek…

Hát, most bizony mondom nektek:
Ez egy csoda mindenkinek!
Növény, állat, ember vagy Föld,
A víz az, mi mindent összeköt…

A víz egy gyöngy, mi törékeny,
Ne bántsd őt, nagyon érzékeny.
De szükség van rá, sejtitek:
Így hát: VIZET MINDENKINEK!

*

Szarka Hanna:
10 éves tanuló Zentáról (Délvidék). Három testvére van. Nagyon szereti a verseket, sok szavalóversenyről díjazottként tért haza. Imádja a lovakat, ha ideje engedi eljár lovagolni is. Három éve szertornázik, az idén kijutott korosztályában az országos döntőre. Nagyon szeret még rajzolni és a természetben lenni.
Iskolája: Emlékiskola, Zenta (Szerbia)
Felkészítő pedagógus: Tripolszki Csilla

Vizet mindenkinek!

A víz kincs.
Nélküle élet sincs.
Kell a fának, kell a fűnek,
a virágnak, a mezőnek.

A mezőn az őzikének,
A virágon a méhecskéknek.
Az égen a kismadárnak,
A vízben a halacskáknak.

Vigyázzunk rá, ne mérgezzük,
hisz mindannyian nagyon szeretjük.
Azt kívánom, földön s égen,
Szomjas soha senki ne legyen!

*

Folyóiratunk szeretettel gratulál és további alkotói sikereket kíván
a díjazottaknak!

Fotó:
Pinczehelyi-Tátrai Tímea – A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság
PR referense – a díjazottak és a zsűri

The post Hajnal Éva – Márkus László: Vizet mindenkinek! appeared first on Litera-Túra.

*Első közlés

© Németh Péter

The post Márkus László: én és a világ appeared first on Litera-Túra.

Aikor beléptem a Hrabalba Pécsett,
a pincevendéglőben simogatón átölelt az ételillat.
Nem durván és bántón, mint máshol,
hanem szerényen, már már otthonosan,
mint a kócos, otthonkás, falusi asszony főztje,
amibe nem csak szívét és lelkét,
de a hozzávalókat is oly bőven, szeretettel mérte.
Az ódon falakon Hrabal, az író
– minden mennyiségben könyvek, portrék, ereklyék(?)
és miegyéb, mi elkél, hogy jólérezd magad.
Az asztalon, nem mint hívatlan vendég,
jól megfért a brnói kemencéscsülök,
erdei gombaraguval, knédlivel, párolt káposztával,
termetes fatálra halmozva.
Láttam, kettőnknek is bőven elég lesz,
de Hrabal a háttérbe húzódott szerényen.
Itt te vagy a vendég, ne sérts meg,
meg bírod te enni ezt mind, az egészet.
Nem beszélgettünk, hisz magyar ember
evés közben nem beszél,
de eszerint a cseh sem – főleg, ha holt.
Tipikus középeurópai sors.
Galambetetés közben kelt szárnyra a teste,
lelkét gyorsan kilehelte.
Mégis ott volt köztünk valami kapocs,
Hrabal fenn a falakon, én meg lenn, a padon.

*Első közlés

The post Márkus László: Hraballal a Hrabalban appeared first on Litera-Túra.