On:
In: Szépirodalom, Vers

Mikor a csillagokba mikor a csillagokba költöztek a fények és barlangokban bújtak össze akik éltek elküldted akkor a biztatást hogy lesz nap szél és eső hogy lesz gondolat szó és erő hullámozni hívtad a tengert reményt oltottak a homokba a partra simuló habok innen a szél vitte tovább a biztatástTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

“Mikor az öregemberek mosakodnak, hatalmas tisztaságszomjjal hajlik a zöld vizek fölé a Huszadik Század.” (Parafrázis: Farkas Árpád: Mikor az öregemberek mosakodnak – a szerző engedélyével)   végül hosszan mosakodnak az öregemberek mint a tó tükrére az utolsó éji csillag a mosdótál fölé hajolnak lassú mozdulatokkal dermedt tagjaikra simítják a múltbólTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

KÖLCSÖNIDŐ Ittam a poharadból, de nem lettem szerelmes – se szerelmes, se okosabb, se boldogabb, se bölcsebb. Mint két kis pióca, olyan a poharad szélén az ajkam nyoma. Nyál, unalom, betegség, förtelem. Na de hogy lesz így férjem? Gardénia-függönyöm? Intellektusom? Szép bőröm? Verseskötetem? Igen, tudom: a saját poharamat még fölTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Álmaim-rakta házad az utca végén ott a part játék eres finom kezed pereg a szikkadó homok képzelet és emlékezet az álom érdes kövei zárt spaletták szívem fele hullámok mosták arcomat az idő ráncos fövenye a vízbe lassan gázolok maradék fény fel-feldereng az ég alján kék csillogás vállamon gyűrűzik a csendTovább…