Mórotz Krisztina: Tulip
„Öröklött kis házban lakik, nem ismeritek, a neve Tulip.” – ezt a két sort dünnyögte egész álló nap. Saját dallammal, önmagáról, elégedetten. Tett-vett, ahogy kell. Nem zavarta, hogy viharos szélként süvít belőle az egyedüllét. Tulip egyedül volt a világban, egyedül kellett megvívnia minden harcát, akkor is, ha sokan voltak körülötte.Tovább…
