The post Murányi Zita versei appeared first on Litera-Túra.
]]>lábamhoz simultak a menekülő útvonalak
ahogy az ember ösztönösen
védekezni kezd elkezdtem keresni a kezed
hogy a test körül az a hófehér keret
ad majd menedéket
az ágy mellett egy fölborult üveg
és a kispárna szélek fehérebb
tollakat eresztettek szélnek
mint a decemberi hópelyhek letapostam
a papucsom sarkát
fázott a lábfejem ez az átkozott este
a körömlakkom vörösére égve
a hajnal fénye lehunyt szemed
mögött a csukott térben
néztem erre az istenes éjre
ahol a fény halála mellett
senki sem állhat
a sötétségben a szél
megsimítja a lezárt ablaktáblákat
*
ebben a rendíthetetlen
pusztulásban a fények alakot
váltanak ott állunk ahol két
felhő megszakad
„Az erős ereje húszezer és százezer amper közötti,
és körülbelül egy ezredmásodpercig tart”
a villámok halandósága
az örök halhatatlanságban
ott állunk
és még mindig nem hisszük
el hogy Brazíliában
corrente contínuá-nak nevezik,
mely „csupán száz-kétszáz amperes,
de akár fél másodpercig is elhúzódhat.”
*
hátad a falnak döntve állni keresztbe
tett lábbal a percek magányán
ez nem ugyanaz a nap
egy másik amikor elhagynál
The post Murányi Zita versei appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Murányi Zita: az éjszaka appeared first on Litera-Túra.
]]>a fák zörögnek mint lehajtott székek
a törzsek erdővé szakítása is sikertelen
a fa a terebélyesedő erdőnek állít torzképet
és gyökerei megmerevedett rohamléptek
amikor váratlan mégis feloldanak minden tilalmat
épp nyakig ülünk a kiűzetésben
a the end viszonylagos felirat
olyan is van hogy isten hallgat
az életmoziban ő a jegyszedő néni
a fájdalom mint a sarokról leázott sebtapasz
és a fény halála amikor éppen elkezdett besötétedni
a nincsen fű alatt is behorpad a talaj
az elvetett mag mégis kihajt ha utoléri a zivatar
és egyetlen kacajjal labdázó csend
a vízmorajnak ható gyermekzsivaj
a végén egésznek hat
ami eredendően sok-sok apró darab
bár olyan is van hogy néznéd még csak
a filmből kiszakadt a legélvezetesebb pillanat.
The post Murányi Zita: az éjszaka appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Murányi Zita: rigó appeared first on Litera-Túra.
]]>úgy élek mint a kis rigó
idős falomb a szobám ahová behúzódva
minden törzsben kibomolott egy évmillió
ha ismét szabad leszek enyém a nyár, a fény,
a friss levegő a földön minden gyógyult
fűszál homlokán egy harmatcsöppnyi tenger
magamba csipek és a fájdalom megtelik tövisekkel.
The post Murányi Zita: rigó appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Murányi Zita versei appeared first on Litera-Túra.
]]>lehetett inkább az üvegcsarnokkal szemben ült
másnap vettem észre hogy eltűnt
a hajkefe a táskámból pont szemben álltam vele
a szemem összekente egy könnycsepp
három éve voltam utoljára szerelmes
arra a fekete ruhás nőre emlékeztettem a nyugatinál
ezeréves vagy nincs is kora
a csörsz utcai fájdalomambulancia
és a lélek kezelhetetlensége foglalkoztatott
úgy ül ahogy én állok két élő halott
mély csöndbe kapaszkodtak kődarabok
hallottam ahogy leesik egy pénzdarab
amikor elült a dallam amit a szél fölkapott
a csarnok üvegfaláról néztem magamra
megláttam azt a földre tapadt arcot
három éve ugyanilyen október volt csak
akkor minden második percben kitavaszodott
*
arra keltem a macska megnyalta
az arcom
vártam hogy legalább a saját nyelvén mondja ki
miau pardon
nem mondott semmit míg csillagokkal édesitette magát
egy múlhatatlan este
én kezdtem nyivákolni hogy legyen
napfelkelte.
*
egy olyan versre bukkantam
Gergely Ágnes írta apunak
és apu egyik barátnője szerint
apuról írt verset Szabó Lőrinc
tudod amelyikben a Józsi fürdik
de nem tudtam melyik vers az
köszöntem a megelőlegezett bizalmat
amelyikben a vers alanya azt hiszi hogy a hajbalzsam
sampon és hajmosásra való testét a habos víz úgy
nyeli el mint áttörhetetlen jégtakaró
vagy a hozd ide a borotvámat nem láttad
csukd be az ajtót mert bejön a huzat
és az elpukkanó szivárványos gömbökben
az 55 éves férfitest még egyszer megteszi a
haza utat
minden párolgás isten felé
mutat csak a gravitáció húz folyamatosan lefelé
nem láttad a másik rég elvesztett hajkefém?
a kék törölközőből kibukkan az a testrész a balkéz
amibe túl korán költözött az örök reszketés
és szájsarkában 55 év roppan el karcsú
hófehér derekánál egy Symphonia vég
az elmúlás füstjét nyeli el a fürdőköntös
színén rászakadó ég
ma a Hold ismét az oroszlán jegyébe lép
szorosabbra fűzi magát minden kötelék
mindenkiből a legszebbet őrzi
meg a nemlét így lesz minden egész ismét töredék
de néha valami sajgó fény szalad át a kisszobán
megint fölpattan a rés a nyikorgó ágyon
szétvetett lábbakkal ül és tárja föl hegedhetetlen
sebeit az emlékezés.
The post Murányi Zita versei appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Murányi Zita: meg kell hallani appeared first on Litera-Túra.
]]>ahogy a fűszálak csörögnek
és talpig fehér gyászban hervad a gyöngyvirág
a hó alatt szunnyadó tavaszi tájat
a halkuló partitúrákat
ahol húrként feszül a törzs
és a gallyakkal utolsót roppan a szélhegedű
a zene mögött a gyérülő réteket
az elvesztett lombot a bokros
füstöt a téglából rakott
kéményeken egy másik világot
ahol valamikor majd csak elkezdődhet az élet
meg kell hallani az élesedő neszeket
odabenn a csikorgó telet hagyni hogy mélyebb
pusztítást végezzen amikor
helyet csinálunk magunkban a fény születésének.
*Murányi Zita: Csillag – Equinter kiadó, 2015
The post Murányi Zita: meg kell hallani appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Murányi Zita: hó helyett appeared first on Litera-Túra.
]]>csupasz faágak kaszálnak
semmibe tárt angyalszárnyak
szürke az aszfalt a léptek kongása
visszhangos vasárnapi hozsánna
nem szent profán ez a csengés
a holt fák gyökerét még megsimítja a teremtés
két ág riadva konyul össze
a holt fák törékeny szárnyait isten
mozdítja meg hátha két gally között egy
havas éjen még fölfehérlik az elveszett éden
*Első közlés
©Vajda János- Mártély
The post Murányi Zita: hó helyett appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Murányi Zita: az ég közepén appeared first on Litera-Túra.
]]>gyullad föl a fény telepátiája
és beragyogja azt a hosszú hófehér
szőnyeget amin az ősz lépeget
ezt az isteni szelídséget ahogy
hangtalan repednek meg fellegek
és a magasság vékonyodó homlokára
tűzi az esőcseppeket
hogy a fák nyakára láncot fűzzenek
ezek az ezüstszínű októberek
mindig így képzeltem el a
reménytelenséget
az ég felé törnek levélhegyek de a földdel
zár be mennyei derékszöget a kéreg
amikor a tél bezörget az ágak a törzshöz
konyulva megsimítják az évgyűrűket.
The post Murányi Zita: az ég közepén appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Murányi Zita versei appeared first on Litera-Túra.
]]>elveszíted az álmodat
valami amit megfoghatsz
az a fél pár lyukas zokni
az éjszaka abba is belebújt
az ég széle vagy a
szekrényhez koccanó sarkad
a legmázsásabb bútordarab
a száj ahonnan elköltöztek a szavak
az űr aminek odaadhatod magad
minden reggel úgy ébredsz
a fény vagy amit sötétségben hagysz
a világosság a paplan alatt
és odafönt a nap mintha
isten is visszadobta volna az aranyhalat.
***
mint hófehér lepke,
köréjük vastagszik az este,
olyanok a csillagok,
már megérintették a szárnyát.
millió mozdulatlan fényrebbenés.
mint egy éjjeli stég
az éjszaka közepén
érzem a tehetetlenséget,
a sötétségen átsejlenek
fák lombjai, bennük akar
megdobbanni
***
valami van mostanában
szürkébb eső esik a fák
térdig süllyednek a sárba
hajukban rőt fénynyaláb
a napszállta mintha égne
minden bolond őrült éjszaka
mintha nem érne révbe
a reggel csak félbeszakadna
mintha nem lenne teljes világosság
csak felismerhetetlen félhomály
a fák lángos haját dobálják
a szeptemberi tébolydák
valaki ül szemközt a dombon
és kitartóan nézi
a fák levetve a lombot
a fényeket is szétrepesztik.
*Első közlés
The post Murányi Zita versei appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Murányi Zita: esténként appeared first on Litera-Túra.
]]>a törzset eleresztik a gyökerek de
a reccsenések összenőnek a kerek
lombok is megérintik a felhőket
a fák nem gyökereken állnak
furcsa imbolygó lábakon
a földet átjárja valami nevesincs
fájdalom csönd ropog az ágakon
egy folytatólagos rémálom az ébrenlét
amikor az esőtől nedves fákat
még nem csavarták fekete gyolcsba az esték
a csöpögés mindent eláztat
szürkébb színe lesz a szemhatárnak
amikor az évgyűrűk eleresztik az évtizedeket
a megreccsenő törzset a nedves ágat
nézem ki tudja mi lesz a végkifejlet
minden fa egy lakatlan sziget a törzs barnájára
emlékeztet a hajszínem a szélben
gyűrűvé fonódó tincseken a fény
csillanása is olyan tünékeny mint isten.
*Első közlés
Válik Bertalan – ‘Bazooko’ (2018) Technika : digitális fotómontázs
The post Murányi Zita: esténként appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Murányi Zita: szívdobbanás appeared first on Litera-Túra.
]]>arra ébredtem az ereszen
borsónyi jégdarabok neszeznek a kertet
kisebb özönvíz lepi el kinéztem
láttam a fák is megsemmisülésbe törölköznek
hófehér villám hasította át a dimenziót
a macska is fölnyivákolt
alul fölül és középen is izzót
az éjszaka mint egy hirtelen kivilágított sikátor
meg kellett nézzem hajnal kettőre járt
a nemjóját gondoltam lesve a víz fodrát
az eget finoman táncoló kobrák
lepték el akár egy pokoli könnyűlovasság
mintha kígyók öleltek volna át
minden fát nem sziszegtek nem ilyennek
képzeltem a bűnbeesés paradicsomi állapotát
néztem ahogy a törzseket befonják aztán elpihentek
egész váratlanul csönd lett mindössze tíz
perc alatt érte el a földet a végítélet néhány koppanás
korbácsolta az ereszcsatornát és halkabban vert a víz
megidézve az első isteni szívdobbanást.
The post Murányi Zita: szívdobbanás appeared first on Litera-Túra.
]]>