egész véletlenül jártam arra fű fa néhány bokor az út porából kiemelkedő házak téglalapja melyekre zongoraként simul a futózápor is összemosódik a felsőbb tehetetlenséggel egyetlen üvegablakot figyeltem máskor rajta nem egy naplemente ég el most árnyékszilánk egy hatalmas prizmából befelé nyíló végtelen sikátor és fölszámolták magukat a jelen tükröződései egyTovább…
úgy vettem észre hogy eltűntek a földről a top joyos kupakok néha találok a földön egy sáros üzenetet a késői nyárból hogy válaszd a boldogságot vagy tegyél valamit önmagadért ma például tíz percig figyelték ahogy kapartam ki az egyik kupakból a sarat alatta a felirat épen maradt olyan szakértelemmel csináltamTovább…
egy tulipán összezárt feje az esték menedékhelye ilyenkor a bibe lehet a virág szíve finoman megrázkódik ha a fej össze van csukva majd leesik az a sok rózsaszín csuklya a sziromhasadásban bontja ki magát a szeretet a vízben a szár egy-egy megüresedett keresztet formáz meg az asztallapját is megkarcolják olyanTovább…
éjszaka ezerszer pittyegett mint mikor sms-t kapok de nem mutatta a telefon hogy bárki keresett volna a lepedő fodra lett dallamvonala a nem is volt keresésnek gondoltam ilyenek voltak Odüsszeusznál a szirének átfordultam a másik oldalra zárt szememben a fény is elkorhadt erősebbnek véltem a zajokat vörös tengerként mossa elTovább…
egy-egy égve hagyott utcalámpa fénye még megkettőzi bágyadt aranyát mintha 100 évet ugranék hátra ragyog föl hajnaltájt a pocsolyákban a vöröses láng a pokol tölcsértorkolatát vagy talán elgurult gyémánt az alkony már nem is vörös halvány rózsaszínjén pislákol a fölkelő horizont úgy ragyog derékig érő fény őrzi egy elérhetetlen istenTovább…
a hullámokat kék mellénnyé gyűrve öltözött ünneplőbe a Káli-medence kicsivel messzebb a sás zörgése emlékeztetett egy gyönge földrengésre még mind remegett amikor a vihar a földeket is föltépte és a Fekete hegyen víz csöpögött az aljnövényzetre mégis a homokbánya sebhelye a felvidék tenyerén ez a sápadt homlok juttatta eszembe ilyenTovább…
azt hittem ilyenkor tiszta az agy az ébredés legsötétebb óráiban klimaxolnak az utcalámpák nem marad más néhány ócska felvillanás mint a föltámadás utolsó reménye az mégiscsak más mintha izzó gyöngyként szikrázna az összes lámpa és isten keze lógna abba a sárga fénymosásba valamit le kéne szednie a lámpatestek kigyúlt vasfejérőlTovább…
az őszből letört egy ág hogy ennyi a világ két fehér kutya ugatásba temette a puffanást valami fönnakadt a levélszitán és a levegőt szűrte meg ez az aranyszínű áramlás még visszafordultak a gazdák vagy a november nyomásának engedett a póráz két fehér kutya szimatolt a lábamnál mintha előre érezné aTovább…
hajnalban a deák téren már gyülekeztek a rendőrök valaki megjegyezte kettőnél több jön a török miniszterelnök a sofőr most tanult vezetni a másik mondta neki kisebbet kanyarodjon a pihenőidőből megy el mintha még este lett volna leszálláskor nem a kordonokba estem el majdnem két kifeszített szalagban a visszapillantó mint egyTovább…
minden reggel kétszer kelek álmaim támasztom neki a falnak bekeríthetetlen árnyak vigyáznak fejem fölül lázasan csurog a pirkadat másodszor amikorra a vörös ég is megvirrad fény zavarja szemem a test korlátja gyullad ki hófehéren magamat is föl kellene ismerjem mint ágynak döntött létra fekszem harsadnak a fokok a belül gyújtottTovább…