Balatonparton Balatonparton a nádi világban megbújtam egyszer, s csodaszépet láttam: bóbitás nádon nádiveréb-fészket, sásbokor alján kis vizicsibéket. Vadruca moccant, topogott a vízre, barna liléit vízi útra vitte. Senki se látta, csak magam csodáltam, ott a vízpartján még sokáig álltam. Játszott a nádas széllel és derűvel, s hazaindultam nádihegedűvel. * DióverésTovább…
Esküvésünk csak szóvirágként hajlik, hányszor cseréltük magunkban a múltat, megtagadtunk téged – már a harmadik – még vonszoljuk a Pétertől tanultat, harminc ezüsttől csörög koldus zsebünk, és ha hideg kőhöz ér a homlokunk, mégis isteni kegyben reménykedünk, és álnok Pilátusként kezet mosunk. *Első közlésTovább…
Az éjszaka selyme lecsúszik válladon, omló bársony titok, időnk most meztelen, kihűltél bennem, csak magamat áltatom, felborzong ujjam hegyéből a rejtelem, mi csípődnek lágy ívét folyton tanulja, amíg ránk a holdról óarany fény csorog, csillag szikrázik köröttünk újra, újra, messzi távolba vesző holnapok konok kérkedése, nem olvassa ránk hibánkat,Tovább…