Testtartás Másképpen tartja magát az arc-rostélyos lovag, sugár-koronás fejét a király, a pecsétviasz arcú követ, vagy az árulásra készülő ragyás közember. Amit ékül ítélsz életedben rajtad megjelenik. Ha reszketsz részeg reményt mutat öltözéked.[1] Más láb és kéztartása van a légzsák-burkába bújt szégyenlősnek, mint kinek fényből szőtt szótlan mosolya teste tartásábanTovább…
Tűnő szélben A csend üvegharangba zár. Fent a kék tóban felhők közt hideg gömb úszik, árnya lent egy félénk alakot rajzol. Régi időm barátját ülteti mellém a párás lég. Szótlanul, szegett fővel siklunk az ismerős part felé. Ami velünk történt durván birtokba vesz minket: tréfás színjáték nézői leszünk. Számoljuk aTovább…
Szálló undor A pimasz betolakodó, láthatatlan cirádák vonalát követve röpdös, zúg, birokra kél keresztet vető mozdulatoddal, a tükör csaló izzója miatt hiába koppan, örvénylik körülötted tovább, még alvó képedre is ráül. Táncát a tér tágra nyitja. Irigy-mérgesen nézed hogyan lesz egy tetovált dekoltázson a dísz szemétje. Az illanó gyönyört követveTovább…
Kilépve a fénybe Verseket teremtő órák őszülő árnyain lépkedek, kitakart arcú, delelő Napkorong, Ré[1] az apám, szeme a Világ tükre, az ég Istennője, Mut[2] a kegyes anyám, vigyáz rám. A hajnal bánata, a sápadt Hold kíséri utamat, szeretőim a bolygók, velem róják végtelen köreiket, barátaim a félénk csillagok, testvéretek vagyok,Tovább…
Dobogás Ritmus mutatja mi zajlik elszánt szívedben, a változó és teremtő erődben. Zene szól bordáid között. Szívhangod, akár egy ütőshangszeren a képzett zenész játéka, tisztán szól, ha benned minden harmonikus. Míg jársz-kelsz a világban, s dolgozik melledben a vörös hústömeg, lassul vagy gyorsul a pitvar és a kamra munkája, fúltTovább…
Mondod a magadét Saját hangod is furcsán, idegenül cseng füledben, mintha ablak mögül jönne, és csak indulatod világolna át rajta. Az értelem csatornái mind bedugultak. Szád csupa ítélet, ahány szó, annyi jaj, titok, láncára fűzött baj, csattanó tenyér, méregfiola, tűnt álom, tűszúrás, izgalom, villámló fájdalom. Mint egy fulladásig visszanyeltTovább…
Végzem a munkámat – mondja közönyös hangon. Lesben állok – teszi hozzá. Nem faggatom tovább, jobb, ha nem tudom mi teszi boldoggá. Az eső nem járta kopár hegygerincen három ember lépked, kezükben fegyver, szemükben égő gyűlölet. Tudják, az igaz hithez járt út nem vezet. Szikla, por hiába várja a tisztítóTovább…
A Nap éget, a homok forró, a sós lég köréd ér. Hanyatt fekszel, hallgatod a szívedet, és lusta pillantásodba fogod a felhőt. Az idő bolondja, az unalom tör rád. Súlytalan testedből tompa gondolatok suhannak ki, a múlás eszméje bújik elő belőled. Az agyonunt kérdések csiklandoznak: életünk kiért van, halálunk utánTovább…
Légy erős! Feküdj ágyamba, fejedet hajtsd párnámra, és várj türelemmel míg el nem alszol. Meglásd újra együtt leszünk. Minden ölelés, minden nászunk emléke újra megrészegít, megkapja helyét megint. Reggel búj bele ingembe, jussanak szövetéből beléd testem részecskéi. Érezd bőrödön tenyeremet! Vegyél a tányéromból, legyek egy falat a szádban, igyál aTovább…