Előbújt a napocska, Hosszú Jóska is előjött fészkéből, mezőtúri lakásocskájából. Nevét onnan kapta Hosszú Jóska, hogy magasabb az átlagosnál, veri a 180-at, míg az átlag magyar és a jazig típusú túri férfi olyan 170 körüli. No, nem jazig Hosszú Jóska, sokkal inkább cigány identitású, de most ez egyáltalán nem isTovább…
Megmelegszik a sör a kezemben, míg a turné kisbuszon utazunk. Az a kert jár a fejemben ahol annyit játszottam. A barackok a fa alatt. Az élettel telik a fűben heverészve. A rohadtak a sárban. Gyerekkoromból a játszó gyerekek. A kamaszkoromból a hintán kefélők. A kedves öreg nénik, akik megkérdezték, hogyTovább…
A fiú szeretett rajzolni. Nem volt különösebben tehetséges, de melyik nyolcévesről lehet egyértelműen megállapítani, hogy miben kiemelkedő? Picassók évszázadonként egyszer, ha születnek. Mindenesetre szeretett rajzolni, főleg a maga örömére, és ez is elégnek bizonyult ahhoz, hogy az általános iskolai szakkör tagja lehessen. Igaz, csak alsós korában tudott olyat alkotni, amivelTovább…
A félhomályos szobában, a lámpa villódzik, mintha halálosan fáradt lenne, de folyton kinyitja szemét, hogy lássa a lányt, aki előttem sétálgat. Vörösesbarna haja vállára omlik, combközépig érő harisnyájában és tornacipőjében hangtalan lépked, lépteinek szinkronja szívem dobbanása. A székhez kötözve nézem őt. Odalép hozzám. Arcomba hajol. Parfümjének illata emlékeket ébreszt bennem.Tovább…
Béla már túl volt a hatvanötön néha öníronikusan nyugernek nevezte magát, de az öregség nem fogott ki rajta. Még mindig tettre késznek érezte magát és még bizserget a vér ereiben, legalábbis így érezte. A haja alig őszült, szemüveget csak olvasásra használt, egyenes derékkal járkált az utcán és volt, hogy megTovább…
Itt veheted át az életedet. Sorban állás és várakozás közben a kis táblácskán következetesen félreolvasom a szöveget, ahányszor ránézek. Milyen furcsa véletlen (már ha hiszünk a véletlenekben), hogy a divatos, fiatalos ételbárban, ahová a fiam cipelt el, az „itt veheted át az ételedet” kiírás helyett mindig az élet sejlik felTovább…
A szúnyogok zizegnek a fejem körül. A véremet szívják. Már húsz perce próbálok elindulni a biciklivel. Apám a kerti székben ül sörrel a kezében. Ahogy a söre, úgy a türelme is kezd fogyni. Biciklizni tanulok. Azt mondja: – Gyerünk már. Ez olyan egyszerű, mint a… biciklizés. Apámnak rengeteg platóni bölcsességeTovább…
A valósággal történő bárminemű egyezés csak a véletlen műve lehet! A rendőrpara… Ha meglátok egy kék ruhás embert, hanyatt-homlok menekülök. Mániákus módjára cserélgetem az álarcomat, hogy véletlenül se ismerjenek fel. Az erkélyre fényvisszaverőt szereltem, mert a szögesdrót nem vált be. Ahányszor valaki csenget, lelakatolom a kisszoba ajtaját. Ebből nyílik azTovább…
Íme, hát megleltem… 75. évemet! „Látjátuk feleim szümtükkel…” – valahogy így, a krónikás. Látjátok feleim szemetekkel…- mondom én most. Látjátok, itt vagyok. Megértem ezt is. Élek. Megértem a háromnegyed száz évet. Dicsekvés? Egy frászt. Ez tény. Ki hitte volna? Rémisztő vagy inkább örömteli. Ez sok vagy kevés? Így is feltehetjük,Tovább…
A mutató pici remegések sorozatával lassan megállt. Szelíd rándulást éreztem, de Gron már nyitotta is a kabin tetejét. Szépen gondozott ligetet láttam, elszórt facso-portokkal, a hajnali derengés már napsugaraknak kezdte átadni helyét ezen a késő nyári napon, a virágágyások intenzív illata erőre kapott. A közeli lovarda paripáinak nyihogására kopók izgatottTovább…