Saitos Lajos versei
Hajnali fénnyel Szobámba hívok egy felhőt megmosom benne arcom az éjszaka mikor rám lőtt kormos lett ablakom is de várni kell hajnalig csak addig maradj velem bőrödre simul a szám fölsebzi a szerelem homlokunk kigyöngyözik mindkettőnk kérdőjele fölibénk száll egy madár s az éjnek zajaival hajnali csillagfénnyel ablakunk majd betöriTovább…
