Semmi sem garantálható Hogy féllábon is kibírva túléljük a bekeretezett hónapokat, hogy holnapi magunkat utolérjük, és átmentjük a tavalyról maradt kibomló szirmú áprilist a parkban, mi kéz a kézben sétálgatva jó, hogy mi leszünk, kikről minden lepattan: egyáltalán nem garantálható. Hogy szorongásainkat elfeledve csak táncolunk a nyárban hajnalig, hogy gondolattalanraTovább…
Köz-érzet valami kivonulás-féle szégyenből reménytelenségből ébren-nem-létbe vagy nem-létbe nem elefántcsont legfeljebb föld nem vagyok résztvevője annak amit ellenemre csinálnak mért kell patkányfészek-hatalmak országos trágyájában járjak én hát kiáltok és sikoltok ne bántsd a magyart mindhiába önvére hozza a balsorsot önfia dönti rabigába hol zsarnokság van zsarnokság van aki szól magábanTovább…
Hosszasan nézegette kezeit, úgy tűnt, mintha megvastagodtak volna ujjai. Az öregség, igen, ő lehet a felbujtó; azt mondják, minél idősebb az ember, annál bölcsebb (és annál csúnyább!, vágta rá azonnal); nem ízlett neki a sütemény, pedig látszólag kívánatos cukrászremeknek tűnt. Már a szépségben sem lehet bízni. Egy maszatos arcú kölyökTovább…
Mindegy veszítek vagy nyerek, a percek lemorzsolódnak, mára nincsenek fegyverek, túlélhet mindent a holnap, egy imát talán megérne, de magam ellen változok, kinek vethetem szemére, ha már nincsenek lábnyomok, idő nem hagy el lépteket, marad a tőrbecsalt kétség, sandán vesz rólam méretet, a magasról hulló mélység, magam ellen már nemTovább…
Nézd, itt már nem fáj semmi, nincsenek napok, hetek, repül a lelkem, ennyi, nem vagyok bűnös, beteg. Nézd, itt már nem fáj semmi, örök a nyár, szaladok, milyen könnyű itt élni, ne hívj vissza, maradok. Nézd, itt már nem fáj semmi, vigyázok rád, jól tudod, pénzért nem lehet venni semTovább…
Jó ideje megvirradt már, mire végre felbukkant a Nap a hegy mögül. Az árnyék szürkeségéből egyszerre életre keltek a szélesen hömpölygő folyó felszínén az örvények és a szél keltette tajtékok. Hamarosan a lankás úton kolompolva, dobogva megérkezett a gulya is, mögötte az örökké vidám pásztorfiúval. Egy ideje vidámságába ünnepélyesség isTovább…
Országh Lili – Befalazva Fulladás Egy hályogos szempárban cikázó holt ifjúkor. Még bizsereg a tenyér repedéseiben az újjáépítés téglája. A kölyök zsebébe dugott százasok… Intravénás mosoly egy szeretetház ablakából. Levegőtlen, vak utójáték; jutalomjáték. * Tusa a senkiföldjén Egy foszlány az ágymellöli boldogságból. Felvillanó képek túlról. Bizonytalanságig fokozott tétlen mozdulatlanság,Tovább…
Semmi A messziség szélére ül a lélek, hol a puszta magány őgyeleg, vissza rá, régi messzeségek néznek, hátrahagyva a szülőhelyet, hol arcára folyt a sötétség fátyla, és hol nem volt már kit szeretni, az időt lassú csendjeibe zárta, s tenyerébe olvadt a semmi. * Kikötődben Hullámzik volt idők peremén azTovább…
Két lány Jó fej! Érted? Csípem… De hát hova tegyem? Már kétszer randiztunk, s nem feküdt le velem. Rosetta „És akkor az ember űrszonda képében leszáll egy jéghideg üstökös ölében.” Semmi Felállni, lépegetni, menni, menni… Amíg meg tudod tenni, ennyi… Semmi. Ökör? A szeretet és a gyűlölet közötti falon átTovább…
A tettek mezején A tettek mezején ne próbálkozz, ne küzdjél, ne bízzál bízva, ne és ne és ne és ne mondj nemet. A tettek mezején felhabzik minden, cseresznyevirágzáshoz hasonlatos, ahogy fújja a gyenge szirmokat a gyenge szél, lassan lángok nőnek a végtagjaidon, de nem emésztenek el, a tettek mezején nemTovább…