The post Sipos Gábor Gergő: Átváltoztál appeared first on Litera-Túra.
]]>de azt a szürke
ütött-kopott
viharvert
közönyt
ami már az első pillanatban
kiütközött
nem tudod levetni
és tovább öröklődik
a színes szemekben
a színtelen
lélektelen
üres pára
ügyes életösztön
de a hullaszag figyelmeztet
ha meg is változott a szélirány
ünneptelen a nevetés
és már a vitorla sincs fenn
ami beleakadna
véletlen
kósza
ütemtelen sóhajtásokba
csak változz
a páncélod tükre mindig mást tükröz
szemfogadról
csöppenő piros könnyek
mutatják
mindig lesz felhozatal
lehet pörögni
eljátszani megtagadni
mindent
hogy legyen majd mit mesélni
az öregotthonban
a négy falnak
hiteltelen
fogatlan
az élettől betelve.
©Sándor Edit: T -2019
The post Sipos Gábor Gergő: Átváltoztál appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Sipos Gábor Gergő: De jó nektek… appeared first on Litera-Túra.
]]>kik tudtok hazudni,
csalni, lopni és becsapni,
eljátszani aztán lelépni,
könnyűszívtelen.
De jó nektek erőszakosok,
ordibálhattok napestig
irányíthattok, ameddig
meg nem fáradtok, percekig
a félelemben.
De jó nektek középszerűek,
százszázalékos bóvlit adtok,
igyekezhettek, és kapartok,
mégis tudhatjuk: ennyik vagytok!
Megbocsátható!
És nektek is jó, céltudatosok,
kik nem néztek se jobbra, se balra,
nincs gondotok emberáldozatra,
készek vagytok bármilyen harcra,
önmagatokért.
És aztán, ha el kell aludni,
örökre, vagy csak egy éjszakára,
nem bújhattok világ zajába,
nem jön válasz izzadt imára,
letelt az idő.
A legjobb talán mégis annak,
aki enged a benti hangnak,
ami fentről diktál, szívnek, agynak,
nem fél, nem sír, nem él panasznak,
mosolyogva él.
*Első közlés
The post Sipos Gábor Gergő: De jó nektek… appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Sipos Gábor Gergő versei appeared first on Litera-Túra.
]]>hogy az, amit nem mondasz ki,
ott hallható a
mindennapi mozdulatokban,
a gépies, rutinos, túlélő
pótcselekvések forgatagában.
Ha nem mondod ki,
ha letagadod,
mert persze neked is jogod van
a sablonos, áhított boldogságra,
amit
magadnak gyártottál
könnyen cserélhető
főszereplőkkel és helyszínekkel.
Bárki behelyettesíthető.
Minden megvetés nélkül
olvasom,
hallgatom
bölcs, meghittnek tűnő
különvéleményed
eltitkolt, néma kiáltásait.
Ha arra gondolok, hogy
mindig is tudtam,
jobb lett volna
fel sem pillantani.
*
szélben voltál igaz
átsuhantál
suhogásodtól megremegett a szívem
kabát voltam, vigasz
nem hazudtál
gomblyukaim közt elmenekült a szíved
*
csak így lehet védekezni
eltompítani
a hangtompítós szívlövéseket
a lassan szúrt,
halkan kortyolt
mentőöv
rád tekeredik
és átölelve,
megsimogatva nyugtat:
ez a vég
a napkelte is
csak állandó
szürkület,
mint ahogy láttalak,
és csak nevetni tudtam,
mert olyan szerencsétlenül
próbáltad leplezni,
mennyire nincs szükséged
semmire,
közben egyetlen
mozdulatom
megmentené az életed,
de csak örvénylő
eltompítás
védekezés
tagadás
elmerülés van,
életelszívó
mentőövekkel
*Első közlés
The post Sipos Gábor Gergő versei appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Sipos Gábor Gergő: Amikor először appeared first on Litera-Túra.
]]>furcsa volt, hogy már mindent tudtam rólad.
S a tekintetek játékát valónak
most sem gondolom, csábító szirén-alak.
A korhadt vágyak elgyöngült, fáradt hangja
visszatükröződött száz illatodban.
Sóhajvirágok lágyan hajladoztak.
A reménytelenség, ócskaság alakja.
Hazugságod féligazságként feszülhet.
Hangod mindig más véleményét szólja.
Arctalan lelked magányosan bolyong.
Szürke napjaidra naplemente szülhet
lassú, áttört, valótlan vágyhozókat.
Szerelmed a fásult közönyért rajong.
*Első közlés
The post Sipos Gábor Gergő: Amikor először appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Sipos Gábor Gergő: Négysorosok appeared first on Litera-Túra.
]]>szárnya a füstös kék köd alatt.
Tó vize rebben víg kacagásra
s arcom ránca simulva szaladt .
#
Kék dongó szárnyán szárnyaltam hajnalban.
Fény omló árnyát láthattam alvatlan.
Szétbomlón várt rád zárt ajkam, majd halkan,
Rég volt jók álmát átadtam ajkadnak.
#
Ha fáradt szemmel pilláidra nézek,
tudom, hogy nincstelen szegény legény vagyok.
Ha ajkad bíbor csengésére vágyom,
már csak emlékezek, vagy inkább álmodok.
#
Verstelen homályból kacsintasz szürkén.
Miattam haldoklik a lelketlen múzsa.
Csóktalan aszályból tapintasz fürgén.
Visszanyúlok, ujjaink fonódnak futva.
#
Remegő éhes bensőm óhajt drága ölelés.
Lemenő kérges ernyőm árnyán fáradt nevetés.
Szerető szíved ujjad végén lágyan simogat.
Repedő szívem szunnyadt szélén ásít titkokat.
#
Nincstelenül ragyogok szürkén
Havasan rügyezek szakadatlan
Kincseimet más bitorolja
Elsorvadok a téli tavaszban
#
Időt szeretnék időtlenül.
Melletted lenni egyedül.
Mosolyod elengedő ölelésében,
az álmom életbe szenderül.
#
Feleslegesebb, mint önmagad,
a hiányzó részről bújtatott,
eltitkolt féltett, bús hangodat
álmodom, szippantom sóhajod.
#
Fogy a bor, és itt az este
szivarfüstben naplemente.
Erkélykorlát piros égbolt.
Boldogság is milyen rég volt.
#
Reggelente fáradtan kelek
Hiába álmodok élhető életet
Fénytelen virágzó sötétlő érdekek
Szakítják félbe, ébresztenek
#
Talán máshol, másmikor,
kötetlenül sodródhatunk,
a szárazföld adta értelem
bizonytalansága vígaszunk.
#
Eltűrhetetlenül nevetnék
szíved csalárd hazugságain…
könnyek, hidegség, s minden kellék…
Menekülés a múlt szárnyain.
#
Lassan férfiként kell gondolnom reád
s nem gyermekként, mint szerető gyermek,
eltompítalak, mint forró délután
lassú mámorban eltemettelek.
#
Kihagyhatatlan zöldülő fohász
minden leveled, mely sistereg a szélben.
Élénksárga fények hazugságában állsz,
meghajolva, olcsón hitt reményben.
#
Olyan mindegy, hogy mennyire…
…látom rajtad, hogy ennyire…
és már csak a semennyire
meséli el amennyire….
#
Nem hiszem el, hogy nem jut eszedbe a létem.
Nem hiszem el, hogy boldogság ölel át.
Nem hiszem el, hogy nincs már benned a képem.
Nem hiszem el már kék mosolyod igazát.
#
Ha elpusztíthatom magam,
csak folyton-folyvást még keress,
mert elárulhatom szavam,
hogy vesztesként belém szeress.
*Első közlés
Válik Bertalan – ‘Necessary Evil’ (2018) Technika : festmény, kollázs I 50×70 cm
The post Sipos Gábor Gergő: Négysorosok appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Sipos Gábor Gergő versei appeared first on Litera-Túra.
]]>összesodort az élet.
Csendben szívom el.
*
elfogyott már minden bánat
az ég könnyezik csak utánad
lélekeső életerő
ismeretlen tiszta jövő
elfogyott már az utálat
nincs könny, és nem bontok szárnyat
jégtemető átölelő
reménytelen rút szerető
Forró, édes hajadba sírnám
minden kósza vágyamat.
Beléd simulva, ölelve súgnám,
ölelj, mint állandó áradat.
Szorítom édes, lágy húsod,
nevess, és csókolj, mert tudod
holnap már nincsen semmi sem,
csak ma van örökké, kedvesem….
*
olyan volt, mintha
mindig is, pedig tudom
egyáltalán nem
The post Sipos Gábor Gergő versei appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Sipos Gábor Gergő versei appeared first on Litera-Túra.
]]>hívogatón a tűzbe taszítja fejem.
Édesen ég, füstje bájos táncba kezd,
vígan száll az éj zord köpenyén.
Esti mesét sző boldog illatú pernye,
örökre lecsukódik szemed, ha hallgatod.
Megjött az álom,
ahogy karod összefonódott nyakamon,
ne engedd el többé
kicsinyes indokokra hivatkozva.
*
Villanás volt csak
az, hogy szerettél engem.
Állandó vaku.
*
elmúltál, mint, ahogy
ködbe veszett ez a hajnal,
menthetetlenül ragyog
a láthatatlan angyalarccal,
és nevetéssel ölelt
álmatlan álomvilágom…
felébredéseim közt lelt
savanyú, fonnyadt virágom
*
…és egyszer újra tavasz lesz,
és egyszer újra itt leszel,
ölelni fogsz és nevetni,
a fákra zöld ruhát lehel
a csalfa, léha április
kötelező lesz szeretni
a szívem újra énekel,
hiába fáj, már fájhat is,
egyáltalán nem érdekel
csak lenne nálad egy cseppnyi
gyógyír, mielőtt meghalok,
tavasszal furcsa hangzatok
zsongják az édes dallamot,
hogy egyszer újra itt leszel….
*Első közlés
The post Sipos Gábor Gergő versei appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Sipos Gábor Gergő versei appeared first on Litera-Túra.
]]>amikor
megszólalt körülöttem
néma
és
halottnak hitt
nevetésedet idéző
halk
puha
hűs
üde
szellő
elmagyarázta
a lágy
kacagás csak az álca
hogy elhihető
álomként
hazudozzon
mindenféle
szerelmet
tudom
hogy kinevetsz
kinevethetsz
s én elrepülök
átok szíved elől
*
Teszem a dolgom.
Engedem, hogy szeress.
Megoldok mindent,
hogy újra nevess.
Élek és vagyok.
Ameddig lehetek.
Nézlek, és hagyom.
Magamban nevetek.
*Első közlés
The post Sipos Gábor Gergő versei appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Sipos Gábor Gergő: Vadregény appeared first on Litera-Túra.
]]>Vadregény az egész,
pillants bárhová.
Unalmas kalandok sürgetik,
hogy mikor történik már az élet.
Megnyugtató alázatra biztat
Apa, Anya….a Biblia…
Szürke biztonságod hallgatózik
mindenhol, és közben eltelik,
lejár, elmúlik, felnő, megváltozik.
Becsapottként a “semmi ágát” kutatom,
de már minden éltető dallam elhagyott.
A reménytelenségbe vetett
hitem a legnagyobb.
The post Sipos Gábor Gergő: Vadregény appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Sipos Gábor Gergő versei appeared first on Litera-Túra.
]]>édes, kimondhatatlan
minduntalan hiányzó
kísértesz száz alakban
fordulj, nevess, hazudj csak
én boldogan követlek
bezáródott kapuknak
zörgésében kereslek
elmúlt, felejthetetlen
hazug és csalfa álom
izzadt, felnyílt szememben
könnycsepptelen halálom
*
Nem belém voltál szerelmes,
önmagadat szeretted bennem.
Nem én kellettem neked,
tükröm édes fénye, sugara csak…
Nem beléd voltam szerelmes,
önmagamat szerettem benned.
Nem te kellettél nekem,
tükröd édes fénye, sugara csak…
The post Sipos Gábor Gergő versei appeared first on Litera-Túra.
]]>