Élve Mielőtt újra összedől a világ, és újra vérrel és vassal, hadd kérdezzem meg istent: hányadán áll az isteni akarattal? Erről prédikálnak kétezer éve? Ez lenne az isteni rend? Ahogy Triszmegisztosz is megmondta már; ahogy lent van, ugyanúgy fent? A demokráciában már nem hiszek; hogy más tudja helyettem azt, amitTovább…
Ezt az országot álomból szőtték és álomként foszlott széjjel, és ezer évig csak álom volt, mert aludtunk nappal és éjjel. Ezt az országot meg kell alázni, mert nem alázatos. Gyenge. Mert görcsösen szorítja álmait, de egyikben sincsen benne. Ezt az országot szeretni kéne, de az a nép, ami lakja, csakTovább…
VÁDIRAT Ti azt hiszitek, hogy mindenki ugyanolyan aljas, mint fent ti? – s néhanap elég egy szónoklat új irányt szabni a dolgoknak? Ti azt hiszitek, hogy erő kell ott, ahol nem lehet erővel? – és az, aki máshogy gondolja, egyből a nemzetet korholja? Azt hiszitek, hogy a lyukas has nemTovább…
Tükör Egymás tükrei vagyunk.És ez nem hiába van így.Nem véletlenül nézünkezekbe a tükrökbe,a másik emberbe;nem hiába a gondolatai,az érzései. Pedig vannak csalóka,torz tükrök is –de őket az érzéseinkmutatják meg,hogy kerüljük el inkább. Ám a többi tükör,a szükségszerűek,azok mesélő tükrök;és amit azokban látunk,azt vagy kibírjukvagy messzire futunkelőlük;és a tükörnek hiábamondjuk,hogy ezTovább…
Ne hagyj magamra önmagammal. Mert szeretni akar – és akár egy kavicsot is ékkőnek lát, ha a homokban arra talál. Ne hagyj magamra a szívemmel. A mellkasomban van a helye; s hogy annyiszor dobbant semmiért, ő nem bánta – s hányszor halt bele. Ne hagyj magamra a tudattal, mi keresTovább…
Itt, ahol élek, csak a hiány jön velem szembe. A nők itt negyven évesen elveszítik jobbára mindazt, ami nővé tehetné őket. És csak válluk íve vagy derekuk formája árulja el, hogy ők nők voltak. És az arcuk is átalakul; durván vésett kővé dermed, nyerssé, szikárrá. Ötven évesen már nem nők;Tovább…
– Tímeának – Mi ez a csend, ez az édes csend, mit nem vallatok, csak hallgatok, s ha nem téblábolok gyerekként, úgy megnyílik, mint az ablakok. Mi ez a csend, amit sejtek már, mióta eszmélni van okom; hogy honnan jöttem, merre megyek és valóban kihez tartozom. Mi ez a csend,Tovább…
Vadlibák Ez nem egy kivilágított ösvény. Itt ezerszer követsz el hibákat. Valami titkos ösztön vezet, mint az éjszakában a vadlibákat. Ahogy állunk a koromsötétben és ők jóval felettünk repülnek, csak a surrogó szárnyuk és hangjuk adja hírül, hogy előkerültek. Miféle nevenincs bátorság ez, hogy nem tudóikét a halálnak, ha viharTovább…
Az én nagyapám úgy halt meg, hogy elaludt, mert tudta, hogy ép elmével nem léphet egy egyirányú útra. S a bezáródó ajtókat elfeledte ő sorban és hideg ténynek az maradt, hogy ahogy van, az jól van. Az én nagyapám úgy halt meg, hogy semmit el nem rejtett; mert úgy idézettTovább…
ESZMÉLET Maholnap meg fogok halni. Nincs ebben semmi titok. Élek, de az élet híján mindenben utat nyitok. Nincs szükségem nagy szavakra, nem kenyerem a beszéd; ez a kettő veszi el az emberek józan eszét. A meghatározhatóság csak vonalakat firkál, és folyton pótlásra szorul; itt írott törvény nincs már. Az íratlantTovább…