The post Szabó T. Anna: A belső mosoly appeared first on Litera-Túra.
]]>csak szavak nélkül simogat,
biztat, melegít, benned él,
szívdobogással támogat,
a belső mosoly jó meleg,
jut másnak is, sosem fogy el,
mindvégig ott marad veled,
amíg lélegzel, nem hagy el,
a belső mosoly ellazít,
végigvezet az életen,
minden kötelet elszakít,
ha fojtogat a félelem,
a belső mosoly megsegít,
átölel, nem vagy egymagad –
felsugárzik az arcodon:
már bentről melegít a Nap.
*Szabó T. Anna honlapja: http://szabotanna.com/
The post Szabó T. Anna: A belső mosoly appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Szabó T. Anna: Hétfátyoltánc appeared first on Litera-Túra.
]]>Táncom igaz, arcom hamis.
Csalás vagyok: örök hűség.
Irizáló sokszínűség.
Hangom bűvöl: érzéki, lágy.
Beleremegsz, ha rádkiált.
Körülfonlak! Beborítlak!
Karom ápol, óv és ringat.
Rám mosolyogsz: végzek veled.
Öleltelek? Csak képzeled.
Szemem követ: te el nem mész!
Tükröd vagyok: ne engem nézz.
Mit kapni vágysz, majd azt adod.
Nem lesz többet nyugodt napod.
Erős vagyok, vagyok gyenge,
belehúzlak az ölembe.
Vagyok szoknya, vagyok szivar.
Tomboló csend, vidám vihar.
Vad suttogás, szóária.
Hol királynő, hol pária.
Ragályos a nevetésem.
Körmöm tenyerembe vésem.
Sírok: nedves ág, ha gyullad.
Tüzem füstbe sose fullad.
Én vagyok az örvény szeme.
Vagyok mohó, kerek zene.
Fényes írisz: megbámullak,
idegeid megrándulnak.
Érints meg egy tekintettel,
nézz erősen: egyéb nem kell.
Tüzet játszom: szeress belém!
Tiéd vagyok… Vagy te enyém.
*Szabó T.Anna: ár – Magvető, 2018
©Sándor Edit: Hul. d. – 2020
The post Szabó T. Anna: Hétfátyoltánc appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Szabó T. Anna: Elég nehéz appeared first on Litera-Túra.
]]>Elég nehéz itt, azt hiszem, szeretni,
bármit tehetünk, csak rosszul sül el,
egymásnak nincsen megteremtve senki,
kérdésre kérdés meg sosem felel.
Elég nehéz, a napok jönnek sorra,
bár akad néha, aki megsegít,
ki szorongásod egy-egy verssel oldja,
ha nem tudsz élni-halni mégse itt.
Elég nehéz. Tápászkodsz, dőlsz, kapaszkodsz,
részeg légtornász sáros talajon,
korlátot képzelsz, biztosat: ragaszkodsz,
hátha az ember egyszer belejön.
Elégsz, elégek – azt kell itt, elégni.
Huss, fel a földről: fuss füst, ott az ég, ni!
*Szabó T. Anna: ár – Magvető, 2018
The post Szabó T. Anna: Elég nehéz appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Szabó T. Anna: Zihálásra appeared first on Litera-Túra.
]]>Élek, és nincsen elegem. Őneki sem volt: meghalt.
Lüktet a szívem: szeretek. Ő nem szerethet: meghalt.
Megvakarom a fülemet. Ő nem vakarja: meghalt.
Levágom körmöm és hajam. Rajta tovább nő: meghalt.
Meddig tart? Folyton kérdezem. Ő nem kérdez már: meghalt.
Túlvilágunk követelem. Nem követel már: meghalt.
Élek: tudom, hogy nem tudom. Tudja? Nem tudja? Meghalt.
*Szabó T. Anna: ár – Magvető, 2018
The post Szabó T. Anna: Zihálásra appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Szabó T. Anna: A versről appeared first on Litera-Túra.
]]>A vers betölti a tüdőnket,
lendületet ad, tágasságot,
felemelkedni, szárnyas fényben
tapasztalni meg a világot.
Belátni fentről a mezőket,
határtalanságát a tájnak,
szabadságát, mit nem ismernek,
akik mindig a sárban járnak.
A tágasságból mégis-mégis
visszavágyik a test a földre,
az esőszagba, fűbe, vérbe,
apa karjába, anyaölbe,
házat-hazát lentről szeretni,
tüskék, ostorok, emberek közt,
az ide-oda lökdösésben,
ahol a szándék is csak eszköz,
de mikor levernék cöveknek,
ő lombot hajt, gyümölcsöt érlel,
fiókát ringat, és örökké
az égre ír lágy ág-kezével,
új énekesmadarat röptet,
tanít minket az égben lakni,
fénnyel tölti be a tüdőnket –
miatta fogunk megmaradni.
*Szabó T. Anna: ár – Magvető, 2018
The post Szabó T. Anna: A versről appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Szabó T. Anna: Au lecteur appeared first on Litera-Túra.
]]>olvasó,
ki fürdesz a szavakban,
és spórlásból vagy éppen kényelemből
más használt vizében mosod magad,
a nyelv őseleméből kiszakított,
tűrhetően szűk térben
nem feszengsz?
Mit remélsz?
Felfrissülést?
Tisztaságot?
Ha kellemesen melenget,
elég?
Elnyúlsz benne,
és kitöltöd egészen.
Ha kád a vers – kilépve
meztelen vagy.
Forrás: http://szabotanna.com/category/versek/
©Tarcsai Béla -Ballagó idő
The post Szabó T. Anna: Au lecteur appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Szabó T. Anna: Ne fészbukozz részegen! appeared first on Litera-Túra.
]]>gyalázkodás, fertelem?
Te jobb vagy a rossz szavaknál:
ne fészbukozz részegen!
Hogyha van egy gonosz éned,
de nem lennél része sem,
rejtegetnéd, eltitkolnád:
ne fészbukozz részegen!
Indulattól hogyha fortyogsz,
türelmed fogy vészesen,
sportolj inkább, vagy aludj el:
ne fészbukozz részegen!
Ha zavaros szenvedelmed
túlmutat a tényeken,
azt se tudod, mit beszélsz már:
ne fészbukozz részegen!
Kiokádod, aztán bánod –
szabadkozol félszegen…
Hogy ne töröld fel a padlót:
ne fészbukozz részegen.
Ha ezt most piásan írnám,
bazmegelnék – mért, te nem?
Inkább szépen csendben mondom:
ne fészbukozz részegen.
*Forrás: http://szabotanna.com/home/
The post Szabó T. Anna: Ne fészbukozz részegen! appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Szabó T. Anna: Elhagy appeared first on Litera-Túra.
]]>Kilök magából és elhagy.
Önmagát adja ennem és elhagy.
Ringat és elhagy.
Talpam simogatja, fenekem törüli,
hajamat fésüli, elhagy.
Orrom az illatát issza, ölel:
„Soha nem hagylak el!” Elhagy.
Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!”
Félek és fázom, és elhagy.
Este lefekszik az ágyra velem,
azután kioson és elhagy.
Nagy, meleg, eleven, fészekadó,
csókol és dúdol és elhagy.
Cukorral tölti a két tenyerem,
tessék, ehetem: elhagy.
Sírok és ordítok, úgy szorítom:
foghatom, üthetem, elhagy.
Csukja az ajtót és hátra se néz,
nem vagyok senki, ha elhagy.
Várom, ahogy remegő kutya vár:
jön, ölel, símogat, elhagy.
Ő kell, mert nélküle élni halál,
felemel, melegít, elhagy.
Ketrec a karja, de ház az öle,
vágynék vissza, de elhagy.
Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,
idegen, idegen, elhagy.
Ott a világ, lesz más, aki vár!
Lesz majd benne, kit elhagyj.
Csukd be az ajtót, vissza se nézz:
várni a könnyebb, menni nehéz,
lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,
mindig lesz, aki vár, aki fél,
mindig lesz, aki vissza se tér,
megszül, és meghal, és elhagy.
Forrás: http://szabotanna.com/versek/szabo-t-anna-elhagy/
©Márkus László
The post Szabó T. Anna: Elhagy appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Szabó T. Anna: A nyelv a appeared first on Litera-Túra.
]]>A nyelv a kezet fel, add meg magad.
A nyelv a láss, a játssz, a kér, a fél.
A nyelv ahogy a torkodon kifér.
A nyelv horog, harag, ha ráng a száj.
A nyelv kinyújt, begyújt. A nyelv muszáj.
A nyelv a lég, a hang, a csont, a fog.
A nyelv a csak, a csuk. Csorog, locsog.
A nyelv az elv, az enyv, a láp, a lép.
A nyelv belé, belém, belénk, beléd.
A nyelv a jel, a ja, a jé, a jó.
A nyelv a rím, a süllyedő hajó.
A nyelv anya. Szül, él, etet, ölel.
A nyelv apa. Ha ad, nem apad el.
A nyelv felad. Vad ugart vet eléd.
A nyelv ugat. A nyelv üget feléd.
A nyelv család. Csal, ad. Bólint. Bolond.
A nyelv a lomb. Lompos ólomkolomp.
A nyelv beszéde szél. Szédült szülés.
A nyelv beszáll, beszól, csak mondja, és –
A nyelv a nyál, ha szó száll szerteszét,
a nyelv az én, ha veszti épp eszét.
A nyelv a ház, a nyelv a tér, a kert.
Imamalom mi mondja mondja, mert –
*Szabó T. Anna: ár – Magvető, 2018
The post Szabó T. Anna: A nyelv a appeared first on Litera-Túra.
]]>The post Szabó T. Anna: A család az appeared first on Litera-Túra.
]]>A családi csalás a családban marad.
A halál az halás, a test meg csak test,
a te dolgod az, hogy mosdasd, etesd.
A testben van a pénz,
tudja azt minden férfi ,
tudja azt minden nő,
mikor a pénzed kéri.
Egyszerű szerelem,
utcai nő kínálja,
szép holdas éjszakán
nem ez a lányok álma.
A testvér az testvér: tested vérszívója.
A nővér az nővér: ha nő ver, boldog óra.
A gyerek gyerek: gyere és legyél kurva.
A nővéred viszi a lányod durva útra.
A testben van a pénz,
tudja azt minden férfi,
tudja azt minden nő,
mikor a pénzed kéri.
Egyszerű szerelem,
utcai nő kínálja,
szép holdas éjszakán
nem ez a lányok álma.
A munka munka: kapunk, adunk magunkra.
A nincs, az nincsen: csak aki tudja, tudja.
A férfi férfi: mind elveszi, ha éhes.
Ha kéri, kéri: lényeg, hogy legyen pénzed.
A testben van a pénz,
tudja azt minden férfi,
tudja azt minden nő,
mikor a pénzed kéri.
Egyszerű szerelem,
utcai nő kínálja,
szép holdas éjszakán
nem ez a lányok álma.
Az út az út: a minden testek útja.
Anya, lány, nővér: aki futtatja, futja.
A család marad, maradsz a rossz családban,
Családban marad – ahogyan általában.
A testben van a pénz,
burjánzik szét a testben,
lemosni a szagát
nem lehet, érthetetlen!
Sikálod, súrolod,
ház, test, hold, legyen tiszta –
tudod, hogy nem tudod,
ki adhat mindent vissza.
Más bűne rád ragadt,
megadtad magadat,
bűnös vagy áldozat:
ki adhat igazat?
*Szabó T.Anna: ár – Magvető Kiadó, 2019
The post Szabó T. Anna: A család az appeared first on Litera-Túra.
]]>