On:
In: Szépirodalom, Vers

A kövek még hallgatnak Szamárháton, a tűző napon. A tömeg őt élteti. Mosolyog. Szédül, a gyomra  görcsbe rándul. Integet. Meg fog halni. Pénteken, mikor az öreg fák a kertben óvatosan megérintik az eget. Egy házra gondol. Egy nőre. Próbálja elképzelni, de csak a Teremtés ábráit látja. Egyszerű, fehér vonalak. Változatlanok.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Rés A költő otthona gömb-alakú [1], magában él, elhagyatottan, önmagától kérdez, amit lát és hall saját magára sugárzik vissza, amiről nem álmodhat, arról képet festeni nem tud, amit elhagy homályban marad, a jelenvaló átélése nélkül élménye nem keletkezhet, finom műszere a változást nem mérheti, a szín forog körülötte üresen, nélküle.Tovább…