The post Szentjánosi Csaba versei appeared first on Litera-Túra .
]]>a hold: kirepült dugója,
na mi, fürödtünk
a Balaton-pezsgőjében,
vízcseppekkel koccintottunk,
habja volt: a sok hattyú,
a magyar föld – pincér,
part-kezéből öntötte ki nekünk,
a stég svédasztaláról
kedvünkre vehettük el a látványt,
a Balaton: pezsgő,
fürdőruhánk – címkéi
lebegtek a felszínén,
el lehet rejtőzni a tóban,
egymásba bújtunk,
egy biztos: ez az utunk:
nagy durranás volt!
***
A hajnal: a város luxusa,
nincs forgalom,
látni az utcákat, házakat:
hogy milyen szép is a város,
bár a betonsivatagban
a Balaton- oázisának délibábja
önkénytelenül is felmerül,
az Árpád-híd anyahajójáról
hányan szállnak fel Pestre-Budára…
én még látom, ahogy a hajnal
a füvek akkupunktúra-tűin fekszik,
ahogy a hold ajtaja lassan becsukódik,
ahogy a buszok…a buszok
számháborút játszanak (mint mi fiatalon),
már csíp a korai levegő:
talán, hogy elhiggyük- lassan
vége a nyárnak,
és a nagy daráló, az idő-kereke forog,
de estére be tudjuk-e szórni egymást
órák-percek reszelékeivel….?
***
Szombat délelőtt.
Olyanok vagyunk, mint a gólyák,
útra kel a lelkünk,
átrepülünk a nyáron,
otthagyva emlékfészkeinket.
Hihetetlen, hogy
mindennapjaink háborgó Vörös-tengerében-
létezik mégis egy mózesi út,
ahogy átkelünk egymáshoz,
ahogy az ősi áldozat létezik:
fát ajánlunk föl a melegnek
(tegnap fiammal, fát vágtunk).
Szombat délelőtt. Kikapcsolok mindent,
talán a vers…az egyik legszebb ima…
imádkozom…sok mindenkiért.
*Első közlés
The post Szentjánosi Csaba versei appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Szentjánosi Csaba: Egykor appeared first on Litera-Túra .
]]>mint a rágógumi,
egymásba ragadtunk,
feneked: két kinyitott esernyő volt,
réestek ujjaim,
lábad stégjén sétált a hold,
egykor, ereid-kábelein
ejtőernyő-lelked szállt le hozzám,
a szerelem hős várvédőnője voltál-
a Nap tüzes karikáját
a hegyeken legurítottad,
egykor, levettél verslábaimról,
olyan kis helyen is elfértünk,
hogy tüdőmmel lélegeztél,
úgy nyílt szét blúzod,
mint Mózes előtt a tenger,
tested ajtaján keresztül-
átlépek az időn…
(tudom, sokan hiába
kilincseltek nálad)
még bennem van az ifjú,
aki majd 2000 éven át gyalogolt
emberi sorsokon, háborúkon,
ünnepeken, születésen-halálon át,
hogy találkozzon veled
The post Szentjánosi Csaba: Egykor appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Szentjánosi Csaba: Az én versem appeared first on Litera-Túra .
]]>eseményei: aknák,
az idő leszakadt karjai
a múltat tartják,
Nagymamám 20 éves,
világháború udvarol neki,
leveszi az éj szeneszsákját,
belőle a Holdat kiveszi,
A történelem: út,
befedik az évszázadok,
a szívemen keresztül….
nagyapámhoz gyalogolok.
*Első közlés
The post Szentjánosi Csaba: Az én versem appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Szentjánosi Csaba: Reggel appeared first on Litera-Túra .
]]>a Nap olimpiai-lángját,
senki nem tudja,
de be vagyok tárazva betűkkel:
könyveket cipelek magammal,
a buszon, autóban, olyan sok
magányos arcú ember,
pedig az ég mindenkit elkísér,
napi munkánkért:
sportteljesítményünkért,
senki nem tapsol nekünk,
nem csodál minket,
csak a fűszálak drukkolnak
az út széléről
mindennapi Tour de Francunkhoz,
mire hazaérek reggel,
a fél lakótelep már elment dolgozni,
a parkoló-ínyében foghíjas autók fogsora,
csak a kisgyermekes Anyukák
emlékeztetnek gyermekkorom édességére,
a féktelen, vad idő elszabadul,
percei úgy lökdösik egymást,
mint pamplonai bikafuttatáskor a bikák,
gőzölög is a teám rendesen,
fújtat a teafőző,
kezemről leveszem
a társadalom kezének bilincsét,
és elmegyek fürödni egy verssel
valaki lelkébe…
*Első közlés
The post Szentjánosi Csaba: Reggel appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Szentjánosi Csaba versei appeared first on Litera-Túra .
]]>mások foglalkoznak magukkal,
én szeretnék egyszer
együtt futni a gnúkkal!
Az irodalmi élet is, mint annyi más:
szerepjáték, csetepaté?
Ha nem szereted a nyelvet,
lehetsz-e kimondottan magadé?!
Az írás: lapkannibalizmus,
attrakció, betűfuttatás?
a lélek sötétségeiből….
szóval…csak magyaráz.
Ne mással foglalkozz,
mások foglalkoznak magukkal,
én szeretnék egyszer
együtt futni a gnúkkal!
Osztálytársam már nem lesz
Napóleon, Assisi Szt. Ferenc,
anyátlan-egünkön, apátlan-földünkön
járunk, mint megvert lelenc.
Mert az interneten, csak csapkodunk,
mint kifogott cápa,
de a világ egy pontjaként,
bejutunk-e Isten mondatába?
*
Itt ülök a gépem előtt, itthon,
jönnek a FB-on a világ tajairól képes hírek,
itt a lépcsőházból cipőkopogást hallok,
míg arrébb a tízemeletesben járnak
a néma liftek.
Pezsgőóceán, a Nap kinyílt ernyő,
a vidámkodóknak kagylómosolyú az arcuk,
itt fáradtan ballag haza az este,
míg mosógépet rak be anyjuk.
Modern üzenőfal a monitor,
ráírjuk a világ tájairól is a jelent,
gleccsereket látok, paradicsomot,
vigyázba áll a pénz és gazdagságot jelent.
De hóóóóó, álljunk csak meg, hiszen
közel van Párizs, Kalifornia,
nem a western filmben lőnek,
hanem a közelben,
még a víznek sincs ideje magát kiforrnia.
Most jó irigykedni kicsit, ahogy
Tari Annamária már figyelmeztetett-
nézzük a széthajló ágak között azt is,
hogy a pálma, mekkora árnyékot vetett.
Mert nem tejben-vajban fürdik mindenki,
aki néha eljut-kijut valami széphez,
talán csak pihenés-szabadságvitamint ad,
a hetet robotoló egészséghez.
Ó Anyám, de örülök, de örülök annak,
aki díjat nyer, utazik,
valamit a világból felmutat,
köszönöm, hogyha a törött, fáradt testben
örömötöktől, sikeretektől
a szív jót mulat!
*
Nézem, pár négyzetméternyi szobánkat:
mint egy stadion,
ahol az óramutatók lábai
rugdossák a perceket,
a monitor: a háló, belövöm a betűket,
a könyvespolc tribünjéről szurkol:
Avilai Szent Teréz, Stefan Zweig, Goethe,
Lindbergh, Illyés Gyula, Jim Elliot, Jack London,
Humboldt, Heyerdahl, Max Lucado…
rengetegen…
Nézem a szobánkat: más, mint
amilyen Zalában
Nagypapámék szobája volt,
ez itt komfort, tele elektronikával,
rengeteg könyvvel,
egy LaFerrari autót hoztam
éppen ide a többi modell közül,
de itt nincs verekedés, petárda,
mint a stadionban, pedig itt is van
két térfél, a férfi-nő, az elmúlás-az öröklét,
és nagyon izgalmas, hogy milyen lesz
az életre szóló játék,
hogy besípol-e a TV, számítógép, telefon-
mert a szolgáltató szabálytalanságot
követett el,
hogy régi levelek sárgalapjai-
kiállítják a múltat nem tisztelőket,
hogy mikor az eszme harcában
betűt izzadnak a könyvek,
marad e bennünk sportszerűség
az elesettek iránt….
*Első közlés
The post Szentjánosi Csaba versei appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Szentjánosi Csaba: Dió az asztalon appeared first on Litera-Túra .
]]>most érkezett könyv,
üres pohár,
tél van, hideg,
jó pár szám, már
mínusz alatt kószál
Az előszobában bakancs,
partfis, cipők,
lekapcsolt lámpa,
a falak nem engedik
eldőlni a teret,
ölellek nemsokára.
Dió az asztalon,
alma, kulcsok,
megszökött tárgyak,
a fürdőszobában ahogy labdázol
a vízcseppekkel,
megcsodállak.
Az asztalon, pulton,
mindenhol könyvek, könyvek,
rád mutató tollak,
a világ súlyával
a fogkrémes tubusból-
magamnak, kinyomlak.
Karomon az óra nyoma,
ujjamon engem viselő gyűrű,
levetett ingem a nap,
kopogok a billentyűn
harkályként,
sok betűgilisztám itt marad.
Harisnya az ágyon,
lélegző melltartó,
lecsúszott takaró,
kint hollóval bábozik
egy földből kinyúló,
néma karó,
nézem a fehér lapot,
amin járok,
itt már leesett a hó.
*Első közlés
The post Szentjánosi Csaba: Dió az asztalon appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Szentjánosi Csaba versei appeared first on Litera-Túra .
]]>Olyan nehezek a csendtől a levelek,
hogy leesnek,
Budapest útjai: nagy hálók,
kifoglak velük valahol a Váci utca környékén,
Temetőket jártunk,
szívünket elkísértük a múltba,
összeütközik két felhő,
és esőcsepp darabokra hullanak,
a játszótéren most,
csak a fény játszik az árnyékokkal,
láttam reggel az iskolába menő
gyerekeket,
azokat is, akik nem menők az iskolában,
és szemük, kezük annyi mindent tud
a szív árvaságáról,
a fák: stafétabotok,
amiket majd átad az ősz, a télnek.
*
Őszi séták II.
A betontörő dadog,
a kommunikációra,
csak nem csatornákat keres?
Orrát piszkálva nézi
a gyermek, mint az életet
képviselő felperes.
A templom szárnyasoltár-
spalettáját, kinyitja
egy konfis-angyal,
míg Afrikában elefántok
emelik a Napot,
vérző agyarakkal.
Apóskám, műlábával lép,
oda, ahol a föld szívét
sejti,
elmúlásomban lassan
a világ örök változását,
meg tudom szeretni.
*Első közlés
The post Szentjánosi Csaba versei appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Szentjánosi Csaba: A nő ébredése appeared first on Litera-Túra .
]]>keze háromszöge: lebegő-piramis,
kibújik az éjből, harmatcseppekké
válnak a csillagok,
ébredésével: kelti a világot,
a pohár arénájában fölszabadítja a vizet,
hullámvasút-hajában sikongat az idő,
a mindentudó tükröt faggatja,
míg mozaik-sejtjeiből újra építi arcát,
a nőnek: mindennap jelenése van,
át kell táncolnia az elmúláson,
az árvaságon, a félelmeken,
le kell csendesítenie az őrjöngő madarakat,
a Hold-cipóját át kell vennie az ég kezéből,
mosolyával-hintáztatnia kell a gyermekeket,
a nő úgy kell ki az ágyból, mint egy csibe,
paplana-párnája tojáshéjait ott hagyja,
csipog, csipog, csipog,
fenekét riszálja,
finom teste szinte kézbevehetetlen-
nehogy lelkét összetörjem,
elkészült, felöltözött, MESTERMŰ!
még a hajnal vékony festéke rajta,
áll az ajtó keretében,
összeveszik rajta az udvar és a lakás,
kacéran hátradobja haját,
(ó, Hrabal Mariskája!)
hogy Niagara vízesésként zúduljon le,
lassan felébredtem én is,
hogy meglássam ezt az álmot!
*Első közlés
The post Szentjánosi Csaba: A nő ébredése appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Szentjánosi Csaba: Múlás nélkül…… appeared first on Litera-Túra .
]]>
Kis gödröket készített kapával,
felfedezte a szőlő-golfot,
körülötte,
hány bogár-labdaszedő sürgött-forgott.
Úriember volt és egyben becsületes
parasztember,
kölcsönt karjaiba, lábaiba—
csak szívétől vett fel.
Emlékszem az óriási kulcsra,
amivel az ajtót bezárta,
ha Isten számba veszi a fűszálakat,
bogarakat—
Őt hívja majd leltárra.
*Első közlés
The post Szentjánosi Csaba: Múlás nélkül…… appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Szentjánosi Csaba: Péntek délután appeared first on Litera-Túra .
]]>szomszédommal az utcán
arról beszélgetünk, hogy eső lesz,
pedig csak az időjárás által
fejezik ki az elemek hangulatukat,
péntek délután…az ember
vágyakozik a hétvégére
(bár én holnap dolgozom),
szóval bele tudunk szeretni
a szombatba-vasárnapba,
így lesznek szeretőink az órák:
akiktől majd megszületnek
percgyerekeink,
az indiánok ilyenkor lovakat szelídítettek,
a szentek imádkozn(t)ak,
mi meg üdítővel, alkohollal
feszítgetjük a pohár falát,
olyan izgalmas a péntek délután,
mintha a mi jutalmunk lenne,
az ég már pár csepp erejéig is
az arcunkhoz akar érni,
és micsoda paradoxon: ebben
a megnyílt lehetőségben, „szabadságban”—
én mégis szeretnék összekuporodni veled….
The post Szentjánosi Csaba: Péntek délután appeared first on Litera-Túra .
]]>