Kórház, rengeteg ember: mint gnú csorda, ahogy a betegség-oroszlánjai ólálkodnak körülöttünk, mindenki szorongatja igazolványait: mint harmadik-negyedik-fülét—hátha velük bele tud hallgatni a rendszerbe, egy-egy orvos néha feltűnik, beléjük kapaszkodik több száz tekintet, míg az ajtó elvágja cérnaszálait, marad a vörös-begyulladt szemű sorszámlámpa, ahogy 20-percenként pislant egyet, egy biztonsági őr látva tanácstalanságukat,Tovább…

Van valami titokzatos abban, ahogy élsz, ahogy körmeidet kifested, mint tavat a Hold sugara, ahogy úgy sandítasz rám, ahogy csak a világ végéről tud visszafordulni az incselkedő halhatatlanság, valami titokzatosság van benned, ahogy nem teszel semmit, mégis elcsábít combod, hajlataid, mintha a vonalak élősködő módon rajtad élnének, hány éve bámulomTovább…