ma elfelejtem a gyenge hasonlatokat és a vasútállomást, ahol addig lengettem utánad a sálam, amíg elnyelt a messzeség. holnap éjjel közös álmaink szűk tere az égre tárul. melléd bújnak az emlékek a langyos ágyba. örökké, súgják füledbe. reggelre a szó csupán puszta hallucináció. és mielőtt az utca megtelik járókelőkkel, tudniTovább…
Kővel zsebemben Folyton megbotlok benned, hiába koptattalak kerekre, hosszú évek alatt, mint egy követ. Mélyen a ruhámba rejtelek magam elől, pedig, ha megtalálnálak, talán már eldobni sem tudnálak. Bal oldalamra sántítok miattad, lehúzod a zsebem. Nehéz terheddel a sivatagban nagy köröket járok. Már ismerős minden bucka és oázis. A karavánokTovább…
/ Dido és Aeneas szerelme/ Élősködni a másikon, akár úgy, hogy már mindent neki adva, Kéjsóvár önzést is tekerni halkra: mintha a szent volna ikon, csodálva nézni rejtett éjjelen, elszánt hittel—egyetlen egy velem. Mert az övé csak, mi vagyok: Szívet, lelket áldozva ölelésben, az egészet odadobva a részben, s végtelenbeTovább…
Tartozom még a szerelemnek Gyermekdeden egyszerű dallal, Amimben a csók nem hazugság, Amiben szállni tud az angyal. Ettől a nagy kufár világtól Eltávolodva szép szeretni, Ahol nem jön a végrehajtó Rajongásunk árát beszedni. Tartozom még a szerelemnek Palástos, féltő rettegéssel. Hiába érzem, hogy közelgesz, Én már öregszem, jaj, ne késsTovább…
Ha ettem, kirázom az abroszt, elmosom a tányérokat, s közben ide-oda tolat bennem a sok volt zűr s a halk most, mert mindent megtettél te értem, ami, úgy tűnt, mindennapos, s ami, mostan, rajtam tapos, s mi akkor, úgy látszott, nem érdem. Pedig léted naponta lopta, egyszínűre kábán csiszolt, mígTovább…
Lassan ránk talál a tél, s vele egy bolondos talány, hogy a kémények híradását vajon értené-e egy indián. Eszembe jutsz. Felváltva fojt, füst és félelem, és nincsen olyan vérerem, ami ne szűkülne, akár a tudat, – ez egy rossz fajta kábulat – mi szörnyet láttat, rémet sejtet, s közben botránkoztatTovább…
– Csupa gyönyörűségből vagyok összefonva – közölte a kis boszorkány, letámasztotta seprűjét az ajtónál, belépett az előszobába, lehajolt, kifűzte a cipőjét, én pedig megbámultam a hátsóját; atyavilág, valóban csupa gyönyörűségből van összefonva, állapítottam meg; bevezettem a stúdióba, öntöttem neki egy pohár baracklét, leültem a zongorához. Nézelődött, ivott, szorongatta kezében aTovább…
Az Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezet versíró pályázatot hirdetett január 3-án általános és középiskolás tanulók számára. Három verssel lehetett pályázni a versenyre. A megmérettetésen sikeresen szerepeltem és külön díjban részesültem, így július 24-28. között részt vehettem egy irodalmi táborban, melyet a Szitakötő folyóirat és a Nyitott Kör Egyesület idénTovább…
A hangodat szerettem leginkább, Mint párás időben a friss kenyeret, A hozzám mindig baráti és könnyed, Szerelemre hívó kedvességedet A kezedet szerettem leginkább, Mely apró, hűs és patyolatfehér, A milliónyi szépség a világon Mind kevés, mi kezeddel felér A szemedet szerettem én leginkább, Mely hol ártatlan-kék, hol mohazöld, Nincs alkotás,Tovább…