On:
In: Szépirodalom, Vers

Vagyok akár a Föld hátán ütemre forgó évszakok homokszem-létű ember gyermek anya és nő is úgy vagyok voltam bár májusra ébredő szivárvány – létcsoda lettem a forduló idővel ostoba perzselő nyári láz után vacogó faágtól jajongva búcsúzó haldokló falevél lapuló hant alatt rég halott madarak kísértetdala volt altatóm mozdultam kőTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Földemben ég szívem pályája ovális így született már e létre van benne gyémánt opál is nem dobhatom hát szemétre ujjaim közül kinéz és nevetgél rajtam a század nem jött semmilyen idézés mégis startol a vadászat persze fáj ez a merénylet még a hideg is kirázott de kínjaniból erény lett ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Zsid 11:35 „Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat”   A táborból az egész családomból egyedül én tértem vissza. Sokáig vizsgáltak, és végül azt mondták az orvosok, teljesen elkorhadtam belül, mint a látszólag egészséges diófa, ami tavaly megadta magát, és rádőlt a kórházra. A szobatársamnak inkább egy napraforgó jut az eszébe rólam,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(kollázs Tandori Dezső verseiből) a fel-nem-vevő gép sem én vagyok de hát épp ez a költő roppant szabadsága ezért a háztömböt nem is kerülöm meg nem megyek be a postahivatalba egy sose-volt-nagy levélnyi hatvanfilléres bélyegért szép piros autóbusz van rajta piros mezőben a sarkon ahol nem fordulok be van egyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

VAGYOK LAKÓJA Forrásom vagy ha szomjazom eledelem mikor csókolsz bolygóm ahogy átölellek melled hold és hold-bója szívednek lettem lakója…! * ÉLETE… Élete viseltebb felét viszi- -viszi a szabóhoz fordítsa ki vasalja le hátha újra szép lesz S ma újra láttam azt a madárcsontú asszonyt ment az utcán – ment serényenTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Sintér A sintért zsíros kalapban, mogyorófán lógó damillal röppenve látom az égen; űrszemetet fogdos. A sintér halott kutyája sírján fekszik, leheveri a mezei virágot. Laza hurok pihen a göröngyökön, nyakunkra is jó lesz. A sintér visszavonul kocsmájába, maszatos arcok úsznak tablettás borokban. Üveges szem a viszonyítási pont. A sintér isTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Svábhegy A Svábhegy fölött zizeg a levegő, pulzál a félhold, fölötte lógnak a csillagok, mindenki  a földön térdel, mindenki csak a kutyákat figyeli, megfélemlített csaholásukat. Embert nem látok, lassított felvétel a szemerkélő eső aláporzása. mozog minden, önmagukba záródott gesztusok mögött ötször egy nap hallom a csaholásokat, ötször egymás után nézekTovább…