On:
In: Szépirodalom, Vers

Varjak telepedtek az udvari fára. Nem törődött velük. Délben szalonnát evett kenyérrel. Félretolta, ízetlen volt. A varjak egyre többen. Egymás mellett, mozdulatlanul az ágakon. Nyugtalanul fordult el. Kiment az udvarra. Onnan nem látszott a fa. Sötétben ment be a házba. Tudta miért jöttek. Az öregember ablakot nyitott. Parázsló szemekkel repültekTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Anyám elé csúsztatom a fotót, ami tegnap készült rólunk a keszthelyi sétányon. Már hónapok óta gyűjtöm az erőt, hogy elmondjam neki, van valakim. Végre, nekem is van valakim! Azaz, dehogyis valakim, ő nem egyszerűen csak valaki, hanem a legtökéletesebb és legkedvesebb férfi a Földön. És még vonzó is. – EzTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

„ha megtudom, mire jutottam.”                                                                József Attila 1.A Lyra tó fagyott vizén valami ködös, talajmenti pátosz. 2.A fagy, ha fölengedTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A befogadóállomáson a különböző országokból érkezők ügyetlenül próbálták vigasztalni egymást. Később megnyugodtak, hogy nem kell szeretniük a másikat, elég, ha felszednek a földről két közel azonos nagyságú követ, és ha később távol kerülnek egymástól, és nem is jut majd eszükbe a másik neve, tudni fogják, hogy van valahol valakinek egyTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Peti a kedvenc foteljében fekve bámulja a tévét, ujjai idegesen dobolnak a karfán, lábait szüntelenül lóbálja, szerintem nem is figyel a mesére. Arra vár, hogy végre a szobájába küldjem. Anyu mosolyogva bólint. – Szerintem már elkezdhetjük – formálja némán a szavakat. Az ablak felé pillantok, kintről a szürkülő égbolt tekintTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Van ez, hogy állunk a temető kerítésének két oldalán, és mintha csak egy röplabdával adogatnánk, passzolgatjuk egymásnak a halálodat. És akkor hozok egy fejszét, hogy kivágjam a fát, ami a temető bejárata elé nőtt, hogy ki tudj jönni, és te azt mondod, ne butáskodj, kisfiam. Pedig a vállamig sem érsz.Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A lányból sugárzott a boldogság, ahogy kamaszos sutasággal egy-egy tánclépést szőtt járásába, miközben a hátrahagyott napokat összegezte kócos fejében. „Mindent elrendeztem. Az utolsó pontot is kitettem. Egy korszak lezárult. Most érzem talán egész életemben először, mit is jelent szabadnak lenni! Mintha a belélegzett levegő azonnal átjárná kezem-lábam, egész testem. ÉsTovább…