Oláh Tamás: Vesztegzárban
Zápor-lég fut bőrömig, szúrós fények vékony vonalai gyeplőre fogott arcom vonásaira omolnak, rémítő árkaim mélyülnek, értorlaszaim előtt toporzékolnak hajszolt lovaim, nyugtalanságom patkói vetnek vak szikrákat, csuklómon bilincs, homlokom mögött emlékek ütközete zajlik, rám esik egy csillag, fölemelném, de nem bírom, a százfülű csendben durva hangokat tanulok, a hasadt szavak maradnakTovább…
