The post Asperján György: A vers sosincs kész appeared first on Litera-Túra .
]]>hogy költője kedvére alakuljon:
doboljon, ne legyen a rím se talmi,
gondolat se kerengjen unos-unton.
És amikor késznek látszana végre,
érzi az ember: a kényszer bicsaklik,
s próbálkozik: melyik tagot cserélje,
s bár titkolná, az izzadság kiszaglik.
Könnyűnek látszik ez, de lelki járom,
az egész ritkán mozdul jó irányba,
át az ösztönön, képzelt-ingoványon,
s csak harag, gyűlölködés van iránta.
Sokszor jobb lenne hagyni vagy levetni:
múljék csalódás, ártó keserűség,
miként olykor jobb volna nem szeretni,
kínra nem inni jövő tünde hűsét. –
De vész a remény is: ez igazolhat
bántást, gyötrelmet, s amit én okoztam,
s nem érezve korlátját az akolnak
e szellemi pestises, kerge korban.
The post Asperján György: A vers sosincs kész appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Windisch József: Vers arról, hogy a világ kerek, avagy nem csak a királyoknak, hanem a macskáknak is rossz appeared first on Litera-Túra .
]]>a derengő égaljára pillantva.
Lehangolóak e hajnalig nyúló bálok már.
Nincs menekvés, ebből ismét macskajaj lesz.
Királyul érzem magam, gondolta a kutya
a derengő égaljára pillantva.
Lehet-e jobb egy kiadós hajnali hajszánál?
Nincs menekvés, aki macska, annak jaj lesz!
*Első közlés
The post Windisch József: Vers arról, hogy a világ kerek, avagy nem csak a királyoknak, hanem a macskáknak is rossz appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Percze Miklós: a pillanat appeared first on Litera-Túra .
]]>de még most is
izgalommal várjuk
tudjuk, hogy megjön, mint őszi
vetésre a téli hó, s
fáradt szemünkre álmunk
zakatol agyunkban a vágyvonat,
hisz’ újra, meg újra
haza kell találjunk,
és csillogó szemekkel, a mennyből
eljött Angyalainkkal
a fenyőnk előtt álljunk
Várni tudtunk rájuk, a lelkünk mélységből
jövő, szépet érdemlő türelmével
csak suttogjuk, ha megjöttek az ÁMENT
Percek ,órák, napok, hetek, az esztendővel
múlnak, de ajándék ez a pillanat,
mert mienk, mit elhozott az ADVENT
*Első közlés
©Vajda János- Mártély
The post Percze Miklós: a pillanat appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Urbán-Szabó Béla: Advent appeared first on Litera-Túra .
]]>megnyugvást város én,
szeretet adok
és kapni szeretnék.
Őt várjuk
valamennyien,
hogy békesség
legyen.
Megbocsájtást
hozzon,
örömet ezzel
okozzon.
Ő veszi a jeleket,
tudja, mi az üzenet,
majd Szenteste
a szeretet éjjelén
fogadj el,
ahogy elfogadlak én!
*Első közlés
The post Urbán-Szabó Béla: Advent appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Fetykó Judit versei appeared first on Litera-Túra .
]]>Már távolodik, csitul, és csukódik,
a többihez, a múltba berakódik…
Öntörvényű. Visszajön, majd ellebeg
Szeme, gondolata hol van, hol mereng?
Hitek? Tagadások? – valóság: a csend…
Rög koppan, magába zár e rend…
– fülbevaló, rubinja, csillogása
tán anyám emlékét magába zárta,
vagy az a díszgomb, apám ingujjából,
elmondhatná, miről hallgat a távol…
nagyanyám melltűje, benne ametiszt
(ma ki tűzne fel ily régi, ósdi díszt?…)
– barátnőm* ujján piros köves gyűrű,
az egyre fogyó, kicsinyke kis kezen…
… a lélegzet kihagy, a sóhaj sűrű…
szállni vágyik; a hajnal már odafenn
várja ózonkék palettát kínálva:
fesse meg az ez világot; s kiválva,
s nehézségi erőn túli rendszeren
ecsetje átsuhan földön, egeken…
Csitul, távolodik, lassan csukódik,
a többihez, a múlthoz lerakódik…
Vissza-visszatér, álommal ellebeg,
és marad a csend, a csend, a csend….
* G. Ferency Hanna író-költő (1926—2007)
***
Mindenszentek
Színes esőként a sárga meg barna
levél hull, ömlik aszfaltra, talajra,
kopott füvön a tarka levélpaplan
múló nyár, szín, játék az őszi napban.
Egyszerre zöld, rőt-sárga, rozsdabarna,
visszabomlik a levél az avarba…
Hull. Földre, avarba. Visszahull minden,
a mécsek ragyogják: nincsen már. Nincsen.
Forog, üt az egyéni idő-óra,
rákondul levélre, gondolkodóra…
és közben fel-feltámad a félelem,
a nincs, a megérthetetlen végtelen
dimenzió, az a végső, a másik,
mire tán csak a megfáradt agg vágyik…
s belül, tudva-tagadva elviselni,
hogy: „Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!”*
Fordul egyre a földi időóra,
rákondul a rosszra, és rá a jóra,
a van és nincs időbe belefordul,
érdektelen az, mi van itt, meg ott túl,
nem kell keresni, nem kell elviselni;
hogy „Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!”
* Babits Mihály: Ősz és tavasz között
©Albert László festménye
https://www.facebook.com/albertlaszloart/
The post Fetykó Judit versei appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Butola Zoltán versei appeared first on Litera-Túra .
]]>Nem tudom.
Nem tudom, hová lett magabiztosságom,
Hengerlő lendületem és higgadtságom.
Mi ez a tétovaság?
E zaklatott én?
Gesztenye-hajad loknijai verdesik a vállad,
Szemedben a Tejút végtelen fényeit látom felcsillanni.
Pörget, szédít, megsemmisít pillantásod,
És mosolyod.
Rajtam nevetsz?
Tedd!
Hisz olyan vagyok, mint egy spicces bohóc,
Aki arcára pingált vigyorát viselve
Tántorog be az arénába az oroszlánok közé.
Mint egy kerge lepke,
amint a szilvaszín-éjszakába’
A világítótorony lámpására rátalálva
Kábultan hull bele a határtalan óceánba.
Rajtam nevetsz?
Tedd!
Hisz elmém már nem ura a testnek,
Gondolataim körötted cikáznak,
Ahogy az őszi viharfellegek közül
Ritmustalanul vágnak ki a magasfeszültségű
Elektromos kisülések.
Sok, sok elpazarolt energia.
Tudom, hogy szeretsz.
Elmerülni magadban,
gondolatban beszélgetni velem.
Ez a Te világod, amit megbolygattam,
Amit feldúltak érzéseim és érzéseid.
Mozdulataid velem vannak, kísértenek
Akkor is, mikor túl a lármás város határán,
Kikerülsz észlelésem köréből.
És álmodom.
Álmodom rólad ébren,
És az öntudatlan létben is.
Gyere ide, és csókolj meg!
A világ minden más dolga még várhat.
*
Nem vagyok képes
Nincs jogom.
Nincs jogom felforgatni
Szépen elrendezett életedet.
Nincs jogom.
Nincs jogom felforgatni
Szépen elrendezett életemet.
Nincs jogom.
Nincs jogom elvárni Tőled,
Hogy eldobd a múltat.
Nincs jogom.
Nincs jogom elválni Tőle,
Mert szívem feldúltad.
A felelősség,
A kötelesség,
A bőség,
A hűség,
Mind, mind fontos dolgok,
Mondja az eszem,
Hisz ez a szabályrendszer
Irányítja az életem.
A felelősség,
A kötelesség,
A bőség,
A hűség,
Nem számít semmit,
Dörömböli szívem,
Hisz ez a szabályrendszer
Elválaszt Tőled, Kedvesem.
Igazad van,
Vége.
El sem kezdődött.
Én felnézek az égre,
Könyörgöm, Uram,
Adj erőt végre!
Adj erőt,
Hogy kiszakítsam lelkem,
Agyamat szétzúzzam,
Vágyaimat eltemessem.
Adj erőt,
Mert az enyém elfogyott,
Nem vagyok képes
Megszüntetni ezt az állapotot.
Szeretlek,
Lényed betölti minden gondolatom,
Jog, erkölcs, és mind ti istenek,
Ne kössétek gúzsba minden mozdulatom!
Szeretlek.
Gyere, csókolj meg,
Bújj ide hozzám,
Bőröd érintésére vár
Ajkam, kezem, orcám.
*
Fogadalom
Ha belém szeretsz,
roppant kegyetlen leszek.
Ha hallom majd közelgő léptedet,
felöltöm közömbös képemet,
unottan hallgatom vallomásod,
közben kétszer telefonálok,
s amint a lényegre térnél,
elmondom: nem vagy észnél,
egyébként is, mit akarsz tőlem,
én ebből már rég kinőttem,
s mikor már sírva fakadsz,
átadok neked egy tapaszt,
melyre rá lesz írva,
„A szerelem gyógyírja”.
Hiába keresel,
hasztalan írsz,
a kagylót sem
veszem fel,
ha hívsz,
szenvedj csak
egyre jobban,
pusztulj el
bánatodban.
Nem hat majd meg
kérés,
se könny,
jöhet akár
a vízözön,
könyörgéseden
nevetek majd,
hiába csapsz
oly nagy ricsajt.
Az öngyilkossághoz
adok kést, vagy gyógyszert,
s támogatok minden módszert.
Kell ez a nagy fogadalom,
s tudom, így majd visszaadom
kamatostól mindazt a kínt,
mit átélek újra, s megint.
Egy bökkenője van csak:
egy szava sem igaz.
Sohasem tudnék kegyetlen lenni veled,
Hisz tudod jól, nagyon, nagyon szeretlek.
*Első közlés
** Versek a szerző rövidesen megjelenő, Megértjük a végtelent című kötetéből.
The post Butola Zoltán versei appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Tölgyesi Géza: Rongy és füst appeared first on Litera-Túra .
]]>Olyan az, mint az éhség, meleg szavakra,
olyan az, akár a Költészet! Izzó ősz,
hosszú születésig.
A szív hazatérése, más-más utakról,
egyik napról a másik napra,
álmot, színpadot ízlelve mondatokról,
lágy, kovácsolt, lantos szavakra.
s hullni, s feltűnni, a Múlttal, korból korba
bátorodó társsal: József Attilával!
a koravén gyermekábrándok jajáig,
Adyval! a magasztos ősz Párizsával,
ó, Költészet, sziporkázó Ember-ösvény,
egyetlen idő százféle nyoma!
Ujjaim, lelkem, bús tollam hona,
Dunám, kanárisom, kunyhóm, városom
ködlő fele, ne lássál elszédülni…
Iskolám! voltam ostoba diákod,
de Tömörkényt adtad, s szárnyát repülni! tollam szíved tolla s nem alabárdod,
egyszer tán megadatik nekem Budapest,
s álmom véghangjain majd fölviláglik,
s mint szent szülőföld a nagy éghajlásig,
szeretőm megjön,s óriás alkonyra fest.
Rongy és füst…
és sár és hegedű, mikor a könnyeidet
szívják, s varázs mégis!
Olyan az, mint az éhség, meleg szavakra,
olyan az, akár a Költészet! Izzó ősz,
hosszú születésig.
*Első közlés
The post Tölgyesi Géza: Rongy és füst appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Ernst Ferenc versei appeared first on Litera-Túra .
]]>Esti csendben rám lel a nyugalom.
Az apró pihéket nézem nyakadon.
Légzésed zenéje lassan felemel,
nézem arcod, még most sem hiszem el,
hogy itt vagy, hogy veled lehetek,
együtt rezdülve, mint fával a levelek.
Ősz van. Lassú szelekkel jön a tél.
Lábadhoz hullok. Apró falevél.
Társaim súlya, véd és betakar,
mint gyökeret óv, fagytól az avar.
Tavaszra várok én most idelent,
rügyfakadást hozzon a kikelet.
Kettőnket csodáljon újra a világ:
Királynő leszel. Én, a lombkoronád.
*
Lépésenként
Én nem.
Te sem.
Már senki.
Nem gyalogol
mögöttünk.
A megtett út
alatt elértünk
ide.
Ebbe,
a majdnem
kereszteződésbe.
Senki sem érkezik.
Senki nem indul.
Csendes napok
állnak előttünk.
Félénk-szelíden
kulcsolom
ujjaimat,
ujjaid köré.
Néma, érintőleges
kérdés :
“Sétálsz velem?
Zavar, ha mindenki néz?”
Csupán
az első.
lépést,
megtenni
lesz
nehéz.
*Első közlés
The post Ernst Ferenc versei appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Kelebi Kiss István versei appeared first on Litera-Túra .
]]>a napi salakmennyiség
e délután konténerében
billeg dolgaim fölött
nemsokára rám zuhan
sietnem kell tehát menteni
maradék álmaimat
nem lesz nehéz
soványkák már
lötyög rajtuk ez a kedd is
talán elhibáztam valamit
ha fölismerném is mit és hol
az már nem segíthet a belém-
ágyazódott cselekvéssorok
maradandó sérüléseket okoztak
s egy újabb próbálkozáshoz
az elvétett lehetőségeket
nem lehet visszavarrni
ismét kezdenem kell
amit be sem fejeztem
állandó indulásban lenni
hogy megérkezhessek végre
igaz magam sem tudom hova
de majd megérzem mint egykor
nagymama rétesének illatát
*
Útkövező a fiához
Itt térdelek magos jegenyék alatt
és messze nézek. Nem hátra, nem is
előre. Messze. Térdeim helyén,
e porba-mélyedt, homorú hegek-
re ráfeszül a fényes kövezet.
Kő kőre rímel s én, akár a rák,
a kelő napnak háttal, felé megyek
és mint ezüst csiganyál, amerre járt,
üres vázként is eleven csigát
őriz, múltamból így leszek jövő.
Fiam, míg ember él, két pont között
nem fogyhat el az út s a kő!
*
Mozgólépcső
Bezárt, kilincs-nélküli kapuk előtt,
kerítések beomló árnyékai között megyek
és nem tudom, milyen ingerek vezetnek
leírni a szavakat, nem tudom milyen kutak nyílnak
és mekkora mélyek sodródnak felszínné,
ki néz rám föntről, vagy sandít alulról,
miért kiáltozik, aki sok éve néma,
és miért hallgat a velem haladó
azon a mozgólépcsőn, mely csak lefelé visz.
*Első közlés
The post Kelebi Kiss István versei appeared first on Litera-Túra .
]]>The post Magyar Anita: Húsz év után appeared first on Litera-Túra .
]]>tudod-e majd csókolni szám,
s lágyan érinteni hajtincseim,
csábítón tudsz e még nézni énreám,
s vágyakozón odabújni hozzám,
elaludni keblemen, szívem ritmusán,
s ha fázom selyemtakarót húzni rám.
Húsz év után …
tudod-e majd elnézni hibám,
s megérteni fájó bajom okát,
szeretőn tudsz e még ölelni talán,
s hallgatni szavaim napnak hajnalán,
ölelni őszinte szerelem dallamán,
s ha elalszom szép álmot szórni rám.
Húsz év után …
Tudod-e majd, mi volt akkor délután,
s újra átélni szerelmünk dalát
a pillanat bársonyló tavaszán,
s együtt vetülni a Nap sugarán,
átfonva karjaink egymás nyakán,
s kimondani: még mindig szeretlek drágám.
*Első közlés
The post Magyar Anita: Húsz év után appeared first on Litera-Túra .
]]>