Húzd el a függönyt. Idebenn eső hólyagozza a felejtés tárgyait. Papucs az ágy mellett, üres papíron bögre-lenyomat. Bealvad, csöndje nélkül tekereg a szív s odakinn a csillag meddő tengelyén csontmalom dohog. Daruszárny ível a távozási pontra, kinyit a holdbéli vurstli és megcsókolsz búcsúzóul. Valamilyen ajtó nyikorog, fölrebben a szél ésTovább…
Otthonaink partjára vetett a vírussal fertőzött utca. Csordultig töltjük létünk tört poharát, ránk ömlik jólétünk felesleg-cucca. Folt lapít a féltett abroszon, kávézaccal rezeg a reggel. Csikkeket nyomkod a füstös délután. Zárt ajtó mögött küzd kettő az eggyel. Megsötétül minden megszokás, nem őrjít meg már a hírtelen. Csak a fénytelen, belakottTovább…
Ahoj kámo! Könnyű neked ott fönn. Égi kocsmádban mindig haboshideg a Pilsner. Gondolom, jó társaságban vagy, Čapek, Hašek, Kisch, Páral, Urban. Csupa-csupa nagy név, kikre mai felütjük fejünk. Remélem, nem politizáltok! Mi itt – sajnos –, igen. Gyilkoljuk egymást, ha csak virtuálisan is. Hidd el, így is lehet! Képzeld, cudarTovább…
a tű fokán nem tudom, még mennyi időm van vissza, de megjárok mindent, amíg csak lehet, s bár a múlandó perc napjaimat issza, mégis arcomat őrzik tavaszi fellegek. Nem tudom, napom még meddig ragyog, s merre tart a hófehér lélegzet, társam sír lesz -e, vagy az angyalok majdan a sötétTovább…
Eltévelyedten Mások kimondott szavaiban Sápadtan és elesetten, Érthetetlen Hihetetlen, Ne hidd mi történt, mások Szenvedésében Találod magad, Eltévelyedten Vétkes bűneidben Az árnyékká változó fényben Magadra húzott lepel A végtelenben Belehajszoltan A kőszivűek rangkórságába Egyedül maradsz magad Az “álom” büszkeségben Az elhaló nappal múlsz el Az éjszaka szárnyain A szótlanok némaTovább…
mai magyar siralom Templomunk régen lerombolva már. Látod-e, Isten, mit tettünk magunkkal! Hol vannak fiaid, hogy megépüljenek? Testünk tégláit vad keselyűk tépik – Pedig kezünkből ettek éveken át, s nem jött számunkra sehol sem irgalom! Nem jött számunkra sehonnan kegyelem! Nincs szánalom az ég alatt sehol sem! Testünk húsait marjaTovább…
– Leszek – Hullócsillag vagyok odafent az égen, s gyenge magvak őszülő jegenyében. Madár leszek, ha eljő a reggel, s dúdolva éneklek zengő szeretettel. Hajnallá válok, mikor köszönt a nap fénysugarat húzok majd ablakod alatt. Egyszer harangszó leszek, csengő-bongó dallam, nem is élhetnék ennél szabadabban. * – Ha egyszer elalszom…Tovább…
perceim percegéseit számolom lassan szaporodik a végszám vajon az élet meghosszabbítása ez vagy csupán elkopik az ember mint bármelyik szerszám lanyhulnak az esti mókák talán biztos ezentúl a holnap életemet is teljesítettem akár fel is mondhatok a Sorsnak ébredhetek vagy alva maradok botlásnyit érek a sorban magam szédítem így tangózok/tengődömTovább…
Élve Mielőtt újra összedől a világ, és újra vérrel és vassal, hadd kérdezzem meg istent: hányadán áll az isteni akarattal? Erről prédikálnak kétezer éve? Ez lenne az isteni rend? Ahogy Triszmegisztosz is megmondta már; ahogy lent van, ugyanúgy fent? A demokráciában már nem hiszek; hogy más tudja helyettem azt, amitTovább…
Osztják, már osztják az észt, túl a sarkokon, fosztják már fosztják, a tengerit, meg a tollat drága asszonyom. Fenik, már fenik a szablyát, a késeket. Ugyan ott élesítik a szót, gyártják a mémeket jó uram. Az ki oszt, kifoszt. Neki csak játék, a szó. Ki élesít fogát rám feni. ÉtvágyaTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.