On:
In: Szépirodalom, Vers

Vigasz Láttam a tengert. Talán kék volt. Hullámzása hányingert keltő. Fölötte lógott piszkos égbolt, csillagot fedett szürke felhő. A fák csak bölcsen bólogattak, mint akiknek már minden mindegy, levelet adtak zúgó habnak, és lassan el is csendesedtek. Bizonytalan, toporgó idő, vetített élettelen jelent, és a hidegen porzó eső, hűtötte aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Vigasz Láttam a tengert. Talán kék volt. Hullámzása hányingert keltő. Fölötte lógott piszkos égbolt  csillagot fedett szürke felhő. A fák csak bölcsen bólogattak, mint akiknek már minden mindegy, levelet adtak zúgó habnak, és lassan el is csendesedtek. Bizonytalan, toporgó idő vetített élettelen jelent, és a hidegen porzó eső hűtötte aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

vigasztalan eső öblíti le szemedről álmod retinádon leképződik a fénytelen hajnal íriszedben él a tenger zöldje de a napod felkavarja majd mélyéről a szürke iszapot pupillád fénytelen terekre tágul szűkül mikor a fény a sarkon ráhull nézel de vakít amit látsz egyetlen vigaszod hogy ez a reggel eltakarja benned aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mezítláb, csúszós évköveken, nincs kedvem se hátra, se előre, az elmúlás elől tétovázom. Felgyűrt ingem hullámai alól úszik a táj ringó bárkája, batyum hűsöl a füvön, bogarak lépkednek lomhán körötte. Ölemben viszem egyik napot, a másik után, valahol messze anyám hangja és rigók repülnek fekete ruhában. Harmatot szór a szélTovább…