Királyul érzem magam, gondolta a kutya
a derengő égaljára pillantva.
Lehet-e jobb egy kiadós hajnali hajszánál?
Nincs menekvés, aki macska, annak jaj lesz!

*Első közlés

The post Windisch József: Vers arról, hogy a világ kerek, avagy nem csak a királyoknak, hanem a macskáknak is rossz appeared first on Litera-Túra .

Egyszer van, hol nem van, van egyszer egy Kerek Világ Iskola. Ez az iskola épp a Kerek Erdő legközepén áll, egy nagyon szép réten. Nem jó, ez így túl közhelyes… Az igazság az, hogy a Kerek Világ Iskola a Nagy Sötét És Meglehetősen Amorf erdő közepén áll. Ez az erdő nagy, sötét és meglehetősen amorf. Ebben az erdőben az utak kesze-kuszán kacskaringóznak, szeszélyesen keresztezik egymást, és az ember lépten-nyomon fennakad az ösvényeket szegélyező tüskés bokrokon. Ezenkívül remekül el lehet tévedni a szurdokokban, a hegycsúcsokon, a patakparton, a tisztáson, a sűrűben, a fák közt, a fű alatt, a susnyásban meg gyakorlatilag mindenhol.

Szóval, egy ilyen erdő közepén áll a Kerek Világ Iskola. Jó, jó… Nem a közepén áll, hanem, majdnem a szélén. Egy sehova se vezető buszjárat gazos megállójától balra.

A Kerek Világ Iskola kerek. A falakat nem törik meg durva, éles kiszögelések, mindenki, bárhonnan jött is, fennakadás nélkül közlekedhet a folyosókon.

A Kerek Világ Iskola kerek. Azaz a gyerekeket nem lehet sarokba állítani. Néha ugyan lenne igény erre, de ezt a nézetet csakis a cinikus, rosszmájú emberek hangoztatják, olyanok, mint ennek a mesének a szerzője.

A Kerek Világ Iskola színes: piros, sárga, zöld, kék. Meg sárgás-piros, zöldeskék és sárgás-kékes-zöldes. Igazából a fenti színek valamennyi árnyalata előfordul náluk, és remekül kiegészítik egymást, egyik szín sem felesleges, nem odaillő. Néha az is előfordul, hogy valaki a folyosón annyira fennakadás nélkül jön-megy, hogy az illető belilul utána. (De ez titok! Ilyen nincs…)

A Kerek Világ Iskola kerek. Azaz mindenki egyforma távolságra van a középponttól. Hogy ki van a középpontban? Azt nem lehet tudni: mindenki másképpen nevezi. Valaki azt mondja: gondviselés, valaki azt, hogy szeretet, valaki azt, hogy Isten. Ezerarcú, rejtőzködő az illető, aki rendre felbukkan az iskola folyosóin. Kibogozza a makacs cipőfűzüket, egy copfba fésüli az ezerfelé tartó utakat, és ha kell, napsütést hoz az ünnepléshez.

Hogy kik építették ezt az iskolát? A történelem homályába veszett a nevük, de valamennyien hittek abban, hogy az a kör, amit maguk köré húztak, őket is megvédi a Nagy Sötét És Meglehetősen Amorf Erdőtől. Hittek abban, hogy az iskola lármás, kacskaringós folyosói őket is elvezeti valahova. De a legjobban abban hittek, hogy nem kell tökéletesnek lenni ahhoz, hogy valaki értékes legyen.

Senki se felesleges, mert így kerek a világ!

(Íródott a Kerek Világ Általános Iskola huszadik születésnapjára.)

*Első közlés

The post Smelka Sándor: Kerekvilág appeared first on Litera-Túra .

Ha kapcsolatot akartak tartani egy-egy ismerősükkel, levelet írtak neki és várták a választ. Jó volt lesni a postást, volt ebben egy reményteljes izgalom!
Ha nem írásban, akkor személyesen találkoztak: meglátogatták egymást, jókat sütöttek-főztek együtt, kertet gondoztak, betakarították a termést, olykor felöntöttek a garatra…
Mindezt együtt volt jó átélni!
Együtt!
A vonalas telefon megjelenése okozott némi változást, de még megmaradt a beszélgetések jó íze! Előfordult, hogy csak az egyik szomszédnak volt tévéje, legtöbbször “Tavasz” márkanévre hallgató, apró képernyőjű, egyszerű jószág, azt nézte a fél utca.
Együtt!
Mindenki tudott mindenkiről, szinte mindent. Találkozások alkalmával köszöntötték még az idegent is, s a pénz, akármilyen kevés is volt, mindig jutott belőle másoknak.
Ha a háziasszony palacsintát, pogácsát, lángost sütött, a szomszédok is jóízűen ették….
A rétest kézzel nyújtották, a kenyeret dagasztották, nem is volt annál finomabb!
Aztán nagyot fordult a világ!
A fiatalok a városba költöztek jobb munka, több fizetés reményében, vagy csak kíváncsiságból, kalandvágyból… Eleinte még gyakran hazajártak, aztán már csak telefonálgattak és az ünnepekre jöttek látogatóba…
Lassacskán mindenkinek lett mobiltelefonja, számítógépe, laptopja, ájfonja, tabletje, netbookja és ki sem tudom mondani, mi mindene.
A tévé a lakás összes helyiségét elfoglalja – olykor a fürdőszobát is – és éjjel-nappal ontja az információt. Képernyője olyan óriási, hogy betölti a falat.
A kis Trabit felváltották a szebbnél szebb, drágábbnál drágább nyugati autók.
Minden megvan a boldogsághoz…
Úton-útfélen mindenki “mással beszél”.
A gyerekekkel skype-on beszélgetünk, bármilyen messze élnek, olyan, mintha itt ülnének mellettünk a szobában…
…. olyan?
Persze, hogy nem!
Ahogy mondani szokták: ” a sok bába között elveszett a gyerek….”
Valami eltűnt!
Elidegenedtünk…

A minap kézzel nyújtott rétessel kínáltam egyik ismerősömet. Először nem is értette mit mondok…, majd eszébe jutott a nagymamája és elsírta magát. Soha ennyit nem beszélgettünk, mint akkor.
Bárki gondolhatná, ördögtől való rettenetnek tartom modern világunk kütyüit!
Nem így van!
Szögezzük le: rendkívüli a fejlődés, különlegesen értékes eszközök segítik életünket! Virtuálisan, szinte mindenhová pillanatok alatt eljuthatunk! Kutathatunk, olvashatunk, írhatunk, rajzolhatunk, zavar nélkül tarthatunk kapcsolatot…
Nincs akadály!
A sokféle kapcsolatban, vajon nem vész el maga a KAPCSOLAT?
… és ki irányít?

*Első közlés

The post Hajnal Éva: Kütyüvilág appeared first on Litera-Túra .

az életben nem tanultam sokat
magam aláztam nem másokat
a vízesésként rám zuhanó évek
síkos sima kőszoborrá mostak
törvényem a magány bennem ragyog
senkié csak a magamé vagyok –
gyarlóságokkal keveredő jóság
álmokat elutasító valóság
tágra nyílt tudásvágy
és szeretet-sóvárgó mint bárki más –
ha elmegyek észre sem veszi
magáról álmodik a világ ki voltam elfelejti
nem emel senki kupolákat
gyengéd szavakból életem fölé imákat

*

napló 8.

álmok másnapján
míg a veszteségeimet mérem
és a tévedéseimen eltűnődöm
illanó örömök foszlanak
maradandó bánatokban szét
egyik pillanat a másikra lép
gyorsul az idő nem enged
már soha magammá lennem
hogy megtudjam legalább ki vagyok –
szavakkal szépített hiány
képzelt erényekkel díszített magány
szigorú világban egy megszegett szabály –
megtanulni vágytam a világot
de a bölcsességet mindig csalódások hozták
kudarcok képére íródott és nem tudom
mire elég a megmaradt élet
sorompók állnak mindenfelé
állandóan fékezni kell magam
pedig egy élet lendületével nekifutva is
kevés vagyok hogy valamit elérjek

*

lapozgatom a világot

már majdnem elfogadtam aki tegnapelőtt voltam
de nem tudom ki vagyok ma ki leszek holnap
az elme-kaleidoszkóp mindig más rendbe
forgatja össze átértelmezett elemeimet
magasabb rangú emlékeimet
megszólítani sem merem
könnyen kiderülhet hogy csak félreértések
kétarcú szavakból kirakott téves értelmezések
a sötétben lappangok nem biztos hogy vagyok
elméleti lehetőségként téblábolok
lapozgatom a világot van-e még közöm a mához
a hangsúlyokat átrendezem talán újrakezdem:
szeretnék még a magam képére formálni valamit
rámutatni: ez is vagyok az is
kulcsom csörgetem mit nyissak vele
ajtóknál ácsorgok nem illik egybe se:
a helyet keresem ahol nem hagyhatnak
figyelmen kívül
az időt amelyben otthonosan mozgok
mielőtt kihűl
békébe burkol melenget
sovány örömökhöz enged
és nem fenyeget a jövő
a nemléten kívül semmivel

*Első közlés

Ülve söprögetés © aga https://agarajz.blog.hu/

The post Barna Júlia versei appeared first on Litera-Túra .

Euforikus senki-identitásom akkor hágott igazán tetőfokára, amikor betértem abba a Ferenc téri üzletbe. Már megijedtem, mikor köszöntek nekem, de rögvest kisimult minden homlokráncom, mikor – a sorszámhúzás és a gondolatébresztően előadott információnyújtás után – a mindig illetékes és mindig ücsörgő fiatalember kivette a kezemből az interneten kinézett tárgyak listáját tartalmazó, nevetségesen antimodern fecnit. E fehér dologra egyébként előzetes szörfölés során nyertem ki puszta kezemmel az adatokat ajándékozás céljából.

Annyira örülök, hogy szégyellhettem magam emiatt! Hiszen az elektronika fejlődése olyan lebilincselő, hogy rögvest kimosolygást érdemel az a bűnös, aki manapság papirosra pöcköli azt, ami docx-re lenne hivatott.
Vagy valami még fenségesebbre.
Olyan ortodox eszközzel pedig, mint a toll, csak életképtelen ripacsok mászkálnak. Csoda, hogy az ilyenek szabadlábon vannak.

Ezért is imádom az elektronikai boltokat. Az ott üldögélő, fejlődő trendek hullámlovasainak szakértelmét elnézve azt kell hogy mondjam: minden egyes megnyilvánulásuk jogos, amit az álldogálók felé nyújtanak. Hozzáértésük vitathatatlan, stílusuk örök és elpusztíthatatlan, az általuk teremtett miliő bizalmat és harmatozó parfümillatot fakaszt.

– Ugye tudod, hogy azok a dolgok nem itt vannak, és a külső raktár nem itt található? – szólalt meg az illetékesem mellett leledző, talpig úriember.
Reakcióm erre üdvös volt és teljesen önazonos. A helyzet és az, aki voltam első pillanattól szemükben, gyönyörű viseletként omlott reám.

A bácsi, akivel az ‘úr’ főnevet fakító ügyintéző foglalkozott, csak kacagott böszmeségemen. Én büszkén húztam ki magam. Pajkos összekacsintás hímpora szállt a levegőben, és én méltó virág voltam. Magam is meglepődtem, hogy a tucatnyi selejt között ilyen emberi kincsekre bukkanhattam.

Azóta minden nap oda járok, hogy kitéphessék a kezemből az összes színt magában foglaló színű cetlim, és tartalmát, mi fejem fekete fenéjét hivatott szimbolizálni.
Mindig elmondják: ez és ez nincs itt, pláne nem ez, na meg az se; majd kuncognak úgy, ahogyan csak egy szellemi milliárdos képes.
Én magas jutalékkal honorálnám a főnökük helyében ezt az általuk is előszeretettel gyakorolt magatartást, ami eredményeképpen varázslatos megsemmisülésben térhet haza a Vásárló.

Nem is értem azokat, akik az interneten lecsillagozták őket. Én csak ajánlani tudom szabadidőm megédesítőit, és alig várom, hogy az általuk is gyakran látott pénztárcámba bekerülhessen fényképük. Ehhez a Korral haladva be kell szereznem a legújabb mobilt, csak győzzem követni, mi hol lelhető fel, amiről szerencsére sosem kapok tájékoztatást.

Mázsás súly gurult le szívemről a pillanatban, mikor szembesültem vele: vannak még ilyen Emberek.
Csak velük kerek a Föld, és ha bármikor elveszne a porszem-érzetem, amit áldott kacsójuk seper a földre, emlékeztessen valaki: szeretem, ha semmibe vesznek!
Éppen ezért ajánlom ezt a kilencedik kerületi üzletet Mindenkinek.
Ha körülöttem teremne egy semmirekellő, a hidegrázás tétova kínja vélhetően felemésztene. Nem is merek belegondolni, hogyan reagálnék a néhányak által csak „normálisnak” becézett, gusztustalan viselkedésmódra.
Nekem a fentebb említettek az Emberek. Minden más vélemény csak egoista sebnyalogatás egy olyan felületen, ahol túl vastag a bőr.
A vásárló a bájt nyújtja nekik, ők pedig a nagybetűs Gigabájt. Azt a végtelenül eredeti és összetett mentalitást adják ők, ami első látásra ítél, misztikus aromájú földbe döngöl, és véletlen sem tükrözi ezt az elfajzott világot.

*Első közlés

The post Vasas Marianna: Egy mazochista vásárló gondolatai appeared first on Litera-Túra .

*Első közlés

The post Böröczki Mihály: Füttyögő appeared first on Litera-Túra .

The post Csősz József: Igaz mese appeared first on Litera-Túra .

Komótos csendek ölelnek körül
mint karosszék a felpuhult világ
csak létezel bele a semmibe
az ablakon burjánzó jégvirág
mint kulcscsomó a mindenség övén
úgy kalimpálsz te rozsdás  vasdarab
s ha lelked bezárt ajtókba talál
a rézkilincs a húsodba harap
és feltárul a fagyos gépezet
a kerekek az idő tengelyén
a prés alatt épp jövő születik
a múlt harang egy sötét tó ölén

*

Ő viseli majd

Ha már nem leszel,
ő viseli majd az arcod…
szemében továbblopja a tüzedet,
elorozza kézfejedről az anyajegyek
tájékozódási pontjait,
nevetésében majd ott ragyog
lelkednek kedve, s a kerekedő ajkak mögött
ráncaid lesik bealkonyuló mosolyát,
mit szétmázol a tőled örökölt
aggodalom –

Szívében ugyanaz az akarat száguld,
lényében ugyanaz a feladás,
az ébredés  is ugyanaz, a tavasz jelei a fákon,
amikor először kapta el tekinteted,
már akkor tudtad, hogy csavargó lelked
néz vissza rád, ezért lesz majd otthontalan
ezen a világon…

*

Álmatlanság

fényhüllők kék ragyogása kísért
álmatlanságod végtelen deleje
lidércfény csap fel elmúlt éjszakákból
kéklő vizekben fodrozódsz vele
tekeredik létednek kötele
zsinór hurkolja szorosra a zsákot
kígyócsusszanás szívedben a perc
és köd szorítja össze a világot

*Első közlés

The post Kapui Ágota versei appeared first on Litera-Túra .

Még eligazítom
ezt a függönyredőt,
kinyitom a mosdó ablakát,
járjanak ki-be a kóbor fuvallatok,
mert elmegyek
és nem tudom,
emlékszem-e majd
a függöny illatára-

szétnézek, mint hagyatkozó,
még papírra vetem
tetten ért szívhangjaim,
mert nem tudom,
mit gondolok majd a kertről,
hogyan fogadnak
új lombjaik alá a fák –

mert el sem képzelem,
utak keresztjével vállán,
ki tér majd vissza
bennem.

*

AMÍG LEHET

Körmeimet a folyó
hordalékába akasztva,
lábammal gübét vájva
a túlsó partba,
ott ívelek
mindennapi kételyeitek
sodrása felett,
szerveitekben gömbölyödő
kövek, sírásotok
felcsukló fodrain át,
hogy járjatok rajtam
legalább néhanapján,
menjetek át öreg anyátokhoz,
amíg még lehet,
amíg vár rátok
ki-ki lesve türelmetlen’
a függöny mögül –
fussatok tárt karokkal
a gyermek s jóbarát felé,
míg bírja gerincem
korhadó hídja,
amíg késnek odafent
a gáttalan vadvizek.

*

VILÁGOK

Két világ van.Ez itt,
a kicsi, a folyton náthás,
nyilalló, meg-megbotló,
mit pátyolgatunk estelente,
holnapi túlélésre biztatunk,
megmérjük lázát, jólfésüljük,
esetleg új cipőt ígérünk neki
a következő évtizedre
és kívülünk mindenütt ott van
a makró körbeforgó,
melybe mindig
mások toloncálnak,
szabják ránk a földsúlyos,
golyósúlyos, atomsúlyos mundért,
a másik világ,
melynek valamelyik utcáján
állandóan éhezik, koldul,
vagy éppen haláltusáját vívja valaki,
egyik hídja, metrója
épp most robban fel,
valamelyik sétáló, bevásárló,
óvodába menő tömegbe
részeg módra most vágódik be
egy húsztonnás szörny –
ott történünk meg nap mint nap
e két világ ravatalán,
mint tetszhalottak, kik mindenről tudnak,
hallják a tévé-híradókat,
bőrükön érzik a cinterem két ablaka közt
száguldó huzatot,
de nem adnak életjelt:
nincs erejük,
vagy már nem tartják érdemesnek.

The post B. Tomos Hajnal versei appeared first on Litera-Túra .

Hozzátok szólok talán létezők, árnyékban megbújó titkos társaságok, az emberiség összvagyonának birtokosai, teoretikus gyíkemberek et cetera!

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy engem egyáltalán nem zavar a tevékenységetek, sőt bízom benne, hogy van valami nagy terv a háttérben, létezik egy hatalom, bocsánat, Hatalom, amely nemcsak átlátja a világot irányító nagy áramlatokat, de befolyásolni is képes azokat.

Ugyanis, ha nem így lenne, ha minden összeesküvés csak elmélet, akkor fajunk valóban megzabolázatlan folyóként vágtat előre a végzetes szakadék felé, és nincs senki, aki gátat tudna szabni ennek a vad áradásnak. Mert, ha valóban léteztek, akkor legalább van remény arra, hogy nem fogjátok hagyni, míg az utolsó fát is kivágjuk, az utolsó állatot is megöljük, és az utolsó csepp olajat is elégetjük a profitért. Oh, igen, a rövid távú tervezés egy olyan rákfenéje modern társadalmunknak, mely óhatatlanul a könnyebb utakat keresi, és ez csak a pangásba, a pusztulásba vezethet. De Ti tudjátok, a pénz nem ehető. És tisztában vagytok azzal is, hogy egyelőre csak ez az egy bolygó, a Föld áll a rendelkezésünkre, ezen állunk vagy bukunk, és környezetünk állapotától függ a túlélésünk.

Tehát még egyszer: bízom benne, hogy van világméretű összeesküvés, Háttérhatalom, ha úgy tetszik, mert ha nincs, akkor az katasztrófa lenne. De! És most jön a de…

A módszereitek még nem elég kiforrottak, és sajnos gyakran követtek el hibákat. Persze, ez érthető, hisz történeti mértékkel nézve gyermekkorban jár még mozgalmatok. Mikor is kezdődött? Alig pár száz évvel ezelőtt, és máris milyen sokra jutottatok. Az emberiség még soha nem szerveződött ilyen erőteljesen kapcsolt hálózatba, mint napjainkban. A tömegmédia, az internet, a nemzetközi légi forgalom… Igazzá vált a tétel, hogy egy lepke szárnycsapása az egyenlítőn több ezer mérfölddel arrébb vihart okozhat. Világunk kisméretűvé vált, térben és időben egyaránt, de épp ezért sebezhetőbb is lett.

Ahhoz, hogy ez az elképesztő tudományos- és technikai forradalom, ezek a gyökeres társadalmi változások lezajlódhassanak, meg kellett ingatnotok az egyházak hatalmát. Mára a világ országainak jelentős része szekularizált lett, az emberi jogok felülkerekedtek az istenek tekintélyén, az individuum, az önmegvalósítás lett a mérce. A „Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben” olimpiai eszme átértelmeződött, a többség minél gyorsabban akar minél magasabbra törni, hogy legyen tőkéje egyre erősebb élvezeti ingerek begyűjtésére.

De mi tudjuk, lehetetlen, hogy mindenki azzá váljon, amivé lenni akar. Pareto már egy évszázada leírta, hogy „a megtermelt javak 80%-a a társadalom 20%-ához kerül”. Mi következik ebből? Mindig lesznek egyenlőtlenségek, szegények tömege, és gazdagok szűk rétege. És ez olyan feszültségeket okoz, melyek alapjaiban rengethetik meg a Nagy Tervet.

Korábban ez a vagyoni és szellemi tőkéhez való egyenlőtlen hozzáférés nem okozott ilyen alapvető problémát. Hogy miért? Egyrészt, mert a lakosság jelentős része majdnem mindent megtermelt magának, amire szüksége volt: élelem, ruha, lakóhely. Nem léteztek még olyan üres vagyontárgyak, melyek birtoklásától függött a személyes boldogság…

De ennyire már nem lehet visszaforgatni a történelem kerekét, nyilván nem is ez a célotok. Ellenben a fejlődés legújabb hulláma, a robotika és az automatizálás komoly gondokat okozhat. Ha emberek milliárdjai válnak munkanélkülivé, és nem fognak fizetést kapni, nem csak az ő megélhetésük kerül veszélybe. Nem fognak tudni fogyasztani! És fogyasztás nélkül gyáraitok, szolgáltatásaitok is veszélybe kerülnek. És kitör az anarchia, a társadalom szubgráfokra esik szét, és a Nagy Terv elbukik!

Emlékeztek még Huxley Szép új világára? Ne féljetek követni a hozzá hasonló zsenik útmutatását, tegyetek zabolát a technológiai fejlődés szájára. Engedjétek, hogy mindenki érvényesülhessen és élhessen. A csúcstechnológiát pedig hagyjátok meg az olyan kiemelten fontos ágazatoknak, mint például az űrkutatás. Hisz tudjuk, minél előbb el kell kezdenünk kolonizálni a Naprendszert, hogy szignifikánsan növekedjen fajunk túlélésének esélye.

Másrészt a vallás szerepét sem kicsinyelhetitek le. Isten jelenléte a tömegek lelkében évezredeken keresztül keretet adott a gondolkodásnak, és vigaszt nyújtott a legnagyobb misztérium, az egyetlen valóban empirikus tabu, a halál ellen. A modern világ civilizációs betegségei, a depresszió, az elmagányosodás és társaik csak tovább növelik az egyénekben izzó feszültséget. És ez a fent említett kilátástalansággal együtt olyan gyúelegyet alkothat, amely hatalmas robbanással fogja elsöpörni az általatok felépített világot!

De akkor vae victis! És mindnyájan áldozatok leszünk, mert hagyományaink nagy része már elveszett, ahogy tudásunk is. Nincsenek már igazi közösségek, ki tudja már, hogyan kell állatot nevelni, földet művelni? Az új barbárság időszaka túl sokáig fog tartani, és talán már nem lesz lehetőségünk újra felépíteni önmagunkat.

Ezért a másik fontos feladatotok, hogy hagyjatok fel a vallások elfojtásával és nevetségessé tételével. Vajon hány konzervatív, hívő családra van szükség ahhoz, hogy eltartson egy cinikus, ateista gondolkodót?

Jól fontoljátok meg soraimat. Mert nem azzal van a baj, ha társadalom-mérnökök akartok lenni, hanem azzal, ha rosszul csináljátok. Ezért még egyszer kérlek Titeket, a saját és az egész emberiség jól felfogott érdekében legyetek belátóbbak, rugalmasabbak, és tanuljatok a hibáitokból!

Egy aggódó polgár, akinek túl sok ideje van gondolkodni

—————-

The post Hegedüs András gondolatai appeared first on Litera-Túra .