csak távolról nézni a fákat ahogy mindig fölfele törnek és a törzsben merevítve meg nyers tavaszi harmóniákat egy ág zörren zenévé szelídül a lombköpeny két gally között a néma hangközökön is muzsikál a szél a mindenséggel zárnak be átlót madárszárnyak csőrükben a csönd és a nap színe sárgább mint egyTovább…
még látszott a hold szája megint túl korán riadtam fel hogy visszafekszem ha kell de nem tudok aludni hajnaltájban fogakat kerestem ebben a vékony szájban nyomát valami vékony csillagragyogásnak ami kettéharapná a sötétséget a fénymorzsák alagutakat ástak az éjbe én persze nem láttam hol nyílna belőlük kijárat csak hogy aTovább…
A perspektívád csak a virradat Egy biztos pont az eltévedt világban Mert lassan semmi másod nem marad mint benne élned minden kis hibádban A vénség jön s emberré nemesít szemedben szűkül jövőd sápadt képe tisztábban látod ballépéseid és belebotlasz minden semmiségbe ha körülnézel léted romjain ahonnan kiút nincs csak szakadékTovább…