On:
In: Szépirodalom, Vers

Mai vonásaid függönye mögé lesek. Játékos arcod éveim lejtőjén hol felém jön, hol búcsúzik, olvadó hó nedves szellője ér el, gyöngyvirág, orgona, rezeda tavasza magasba emel. Egykori hajad halk illata becézve elém leng. A teremtő emlékezet megszakad, eltűnik, forgat, és táncolva visszavisz. Enyém vagy, – mégis idegen. Piano és forteTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Először megdöbbensz, hogy mindennek színes hátlapja van, csak eddig szemből láttad a valóságot. Olyan fölfedezés ez, melyet kár volna titokban tartani. Nekifogsz hát és fecsegni kezdesz. Rímeket keresel és, mert azt hiszed találtál, örömödben a csikorgást zenének gondolod, a betűhalmazt versnek, pedig még nem az és talán sosem lesz az.Tovább…