この松の下に佇めば露の我
fenyőfa alatt
merengve harmatcseppé
nemesít e táj
*
山に日の当たりたる枯野かな
a bércek fölött
izzik a fény alattuk
tikkatag város
*
行水の女にほれる烏かな
fürdőző aktod
szerelembe ejtette
leskelő lelkem
*
昼寝さめて其まゝ雲を見入るなり
míg álmodozom
nyoszolyám felett felhők
falkája kószál
*
秋扇や淋しき顔の賢夫人
szomorú szépség
arca legyező mögött
emeld szemed rám
*
金亀子擲つ闇の深さかな
feneketlen kút
az éj sötétje máma
mélyén tücsökdal
*
時ものを解決するや春を待つ
új tavaszt várva
gondom bajom megoldja
a múló idő
Fordította: Márkus László
*Első közlés