A szám mosolyra áll.
Hiába, hogy apám
94 évesen gyenge már,
köszönöm Istenem!
Lelkemmel ölelem
s figyelem, mint egykor
Ő engem.
Vigyázom lépteit,
csoszog már, nehogy elessen,
bár az élet rendje diktál,
zakatol közben a fejemben,
de mily jó is volt felnéznem rá
és kezét tudni a vállamon…
Szeme békét sugároz most,
távolba mutató talányt,
mit meg kell még fejtenem,
míg a szám mosolyra áll.
*
*Első közlés