Talán csak nem jó helyen kerestelek
eddig. A múlt, mint a homok, kifolyik
az ujjaim közül, eltömíti az emlékezés
járatait, beszivárog a hiány szülte
lyukakba, hézagokba, s én hiába
véllek felfedezni mindenhol,
ahová a te korodban rejtőzni illik,
félreeső zugokban, nyikorgó
zárak, falépcsők réseiben,
beesett szemgödrökben,
ráncos szájszögletekben,
az ablakodba felfutó
repedésekben,
nem talállak.
Anyák napján az uszodában
harminchat fokos vízben ücsörgök
piros csempéken, illatos buborékok
között. Ilyen lehet a mennyország.
Ilyen lehetett az élet benned,
amikor még nem tudtam,
hogy nélküled is létezik világ.
*Első közlés
A természetges, hiteles hang adja e vers csodáját…
Nagyon szép, a vége megkapó!