Fellobban élő fénnyel,
Urunkká lázad fel a hős,
Mint Prótagorasz Athénból,
Kiűzetve önmagadból.
Először is, a nincs van,
Ha mégis lenne, sincsen,
Harmadikként a titokról
Hallgatnod kell, kisgyerek.
Rabszolgák közül való vagy,
Késik az ígért űrkorszak,
Jólétet (csak nem tiédet)
Gyarapítasz, gatyamatyi.
És jöhet a méregpohár,
De ne siess, te még ráérsz,
Tiéd, kit megkívántál.
A Nap a hegyek fölött áll.