Bizalom

Pattanjatok hátamra, elbírom terhetek
Hisz nem vagytok túl nagy termetek
Cipellek, hordozlak titeket
Hogy elérjétek áhított egetek

Fel a felhők fölé!
Oda! Isten felé!
Hisz oda vágyódtok ti
Mind Urak akartok lenni

Hát hordozlak titeket
Csak kapaszkodjatok…
Mint szalma szélébe az apró verebek
Csak fohászkodjatok…

De mi lesz veletek, ha lángra gyúl a szalma?
Mindegy nektek: le van szarva!
Elröppentek, a lángba bele nem vesztek
Élősködő, álszent lelkek.

Elégek nyomtalan
Fohászotok hasztalan
Egyedül maradtok
Bizalmamba többé fészket nem rakhattok

*

Belédragadtam

Ragályosan belédragadbam,
Az életedbe beleakadtam,
Nem tudok mit kezdeni magammal,
El kell vinned magaddal.

Nem élhetek másként,
Követlek téged, palástként,
Kullancs vagyok a nyakadban,
De nem veszed észre, hogy belédragadtam.

De te is bennem élsz, már évek óta,
Egy soha nem múló, érzéki nóta,
Volt, hogy azt hittem elmúlt a hangja,
Bevallom nem voltam más, mint balga.

Balga, érzést takargató marha.
Aztán a fejem vertem a falba.
Azt hittem könnyebb feledni,
De mégsem tudlak elvetni.

Azt mondják rózsaszín vagy,
De szerintem inkább sokszínű.
Azt mondják rózsaszín vagy,
De tévednek, sokszínű vagy.

Ebbe halok én még bele,
Nélküled.
Szívem egy magába roskadt
Épület

Ezüstbe öltözött Holdhercegnő,
Felettem a sötétben kavargó tölgyfaerdő.
Már nem látom fényed,
Pedig csak érted égek.

Sötét lombok borulnak fölém
Ördögök költöznek belém.
De míg bennem élsz,
Kivédem, nincs bennem félsz.

Mikor már tudom, hogy másé leszel
Feltűnik bennem ördög, ezer.
Élve tépnek,
De lepleznem kell a népnek.

Ne lássák rajtam, hogy félek,
Hogy bennem már nincsen lélek.
Ne lássák rajtam, hogy félek
Hogy bennem már nem maradt lélek.

*Első közlés