Oláh Tamás versei
Terminus Mellkasod összeszorul.[1] Levegőt alig véve magzati pózba görnyedsz. Magányod mélye, az aszfalt, az olaj szaga kering köréd. Haragod ellenük vétek, de többé eltitkolni nem tudod. Hátadon fekszel. Könnyedet nyeled. – Talán nem vesznek észre – villan a remény fel benned, de egy jeges hang minden súlyt leold rólad –Tovább…
